Fez egy igen különleges arab város, mivel óvárosa mindmáig meg tudta őrizni középkori arculatát. Igazi élmény bolyongani a zeg-zugos sikátoraiban, termék-típusok alapján szerveződő bazárjaiban, az utcára néző kézműves műhelyek között. A szűk, labirintusszerű utcákban még mindig az áruval megrakott szamárnak van elsőbbsége. Több mint 300 mecsetjével, városkapukkal, fürdőkkel, tradicionális házaival a városban olyan érzése van az embernek, mintha még mindig a középkorban járna. Az utazó akkor zökken vissza a valóságba, ha egy motorbiciklis elől kell kitérni az igen szűk utcákban sétálva.
A városban több mint 1 millió ember éli a hétköznapjait, ebből sokan az óvárosban végzik tradicionális kézműves mesterségüket szinte változatlan technológiával a 9. századtól, amikor is az óvárost alapították.
Emeletes házakkal körülvett, zárt udvarban helyezkedik el Fez egyik hihetetlen érdekes látnivalója. Boltokon keresztül lehet megközelíteni a turistának, aki ha kilép a bolt teraszára, elé tárul a híres tímárnegyed látványa. Cserző- és festőkádak sorakoznak szorosan egymás mellett, mint a méhkaptár részei. A kádakban férfiak feltűrt nadrágban tapossák, emelgetik, mossák a bőröket, néha kiülnek a kád szélére pihenni, igen kemény munkát végeznek nap, mint nap. Mások segítenek felrakni a bőröket a szamarak hátára, vagy éppen kiteregetik száradni a tetőre.
Szigorú munkafolyamat szerint dolgoznak a tímárok, mindent kézzel csinálnak. Először mész, marha vizelet, só, víz keverékébe teszik a bőröket, hogy a bőr puhuljon, illetve így a zsírt és a szőrt távolítják el a bőrről. Ezt a munkát több órán keresztül végzik, miközben mezítláb combig állnak a maró folyadékban. Majd a bőrt galambürüléket és vizet tartalmazó kádba teszik, hogy az ammónia tovább segítse a bőr puhává válását, és így azt is elérik, hogy a mikroorgnizmusoknak is ellenálljon. A következő fázis a festés. A kádakban vannak a festékanyagok, szigorúan csak természetes anyagokból kivont festéket használnak. A mák virágjából a piros, a sáfrányból a sárga, a mentából a zöld, a hennából a narancs, az indigóból a kék színanyagot nyerik. A megfestett bőröket a napon szárítják, olívaolajjal kenve fényesítik.
A munka nehéz, és a használt anyagok miatt nagyon egészségtelen, sok tímár szenved bőrbetegségektől. Emellett a bomló bőr orrfacsaró szagát is meg kell szokni, a turistáknak menta levelet adnak szagolgatni a látogatás alatt.
A kereskedők a műhelyekbe viszik a bőröket, ahol papucsok, bútorok, táskák, övek és egyéb kiegészítők készülnek belőlük.
Hihetetlen szakértelem, tradíció, tapasztalat, munkaszervezés, szorgalom, erőfeszítés összpontosul ezen a szabadtéri műhelyen…
