Valaha Lalibela Afrika fontos városai közé tartozott. A 12. században Lalibela király nagy építkezésbe kezdett, és meg sem állt, amíg 11 templom nem készült el. A király saját birodalmában akarta létrehozni az új Jeruzsálemet, egy új „Szentföldet” sziklatemplomokkal, amelyek pótolják az ideérkező hívőknek a jeruzsálemi szent helyeket, épületeket. Minderre azért volt szükség, mert a szent helyek elérése az iszlám terjeszkedés miatt veszélyessé vált.
A 11 templom közül a legismertebb a Szent György templom. Mindegyik templomban közös, hogy a felszínbe mélyítették bele az építők. A tökéletes arányú, görögkereszt alaprajzú épület 15 méter magas, ilyen mélyre kellett faragni a templomot a bazalttufába.
Micsoda munka lehetett a kemény kőzetet megmunkálni, feltehetőleg vaseszközökkel vésték a sziklákat. Gondoljuk el, hogy micsoda kemény szellemi munka is volt megtervezni és kivitelezni a templomot a fizikai munka mellett.
Vajon miért találjuk a felszín alatt a templomokat? Egyesek úgy magyarázzák, mert Krisztus testét is barlangba temették el, vagy a szikla szent természete miatt. A valószínű magyarázat az, hogy a templomokat el szerették volna rejteni az ellenség elől.
A templom Noé bárkáját jelképezi, ezért az alsó szinten csak vakablakok vannak. Belépve rögtön feltűnnek a vastag falak, és ettől a templom belseje kisebbnek is tűnik. Nincsenek benne oszlopok, hogy a görögkereszt alaprajz belül is tökéletes legyen.
A templom körüli falban kis üregeket látni, amelyekben zarándokok éltek-haltak, hiszen sok közülük nemcsak imádkozni érkezett ide a szent helyre, hanem meghalni is. Több üregben a csontok is látszanak.
A templom építéséhez legenda is fűződik. Mikor Lalibela király befejezte a 10. templom építését, megjelent előtte Szent György, és szemére vetette, hogy neki miért nem emelt templomot. Egy éjszaka alatt az angyalok segítségével felépült a neki szentelt templom.
