A vad kókuszdió természetes élőhelye a trópusi és szubtrópusi területek homokos, sós talajú tengerparti sávja. A tengerpartoktól távolabbi területeken az ember terjesztette el. Optimális növekedéséhez bőséges napfényre és rendszeres csapadékmennyiségre (1500–2500 mm/év) van szüksége. A kókuszdió magas páratartalom (legalább 70–80%) mellet tud fejlődni és termést hozni, ezért ritkán fordul elő alacsony páratartalmú területeken.
A kókusz a thai konyha alapanyaga. Érdekes, hogy ez nem volt mindig így. A kókusztej a 16. században portugál felfedezők hatására került be a thai konyhába, mivel a portugáloknak annyira hiányzottak a tejtermékek, hogy megkérték a helyi szakácsokat, keressenek valami hasonlót. A kókusztejet és vajat többnyire mindenki otthon készíti el. Először kikaparják a kókuszdió belét, vizet locsolnak rá, kézzel alaposan összenyomkodják, majd lecsepegtetik, így kapják a kókuszvajat. A masszához újra vizet adva és lecsepegtetve nyerik a kókusztejet, nagyon sok ételük alapját.
A kókuszdiót azonban le is kell szedni a fáról. Van, hogy emberek másznak fel érte, nem kis nyaktörő ügyességgel. A találékony thai emberek majmokat, emsemakákókat is felküldenek a kókuszpálmára, hogy azok ügyes mozdulatokkal lecsavarják a termést. A majmokat arra is megtanítják, hogy csak az érett diót szedjék le. Egy nap akár 1000 kókuszt is leszednek 8 órai „műszakjuk” alatt. Persze ahhoz, hogy egy majomból jó szüretelő legyen, képzésen is részt kell vennie.
Először megtanítják neki, hogy kell letekerni a gyümölcsöt egy alacsony rúdon, milyen vezényszavak vannak a gazdától, majd jöhet a munka a magasban teljes szimbiózisban az utasításokat adó gazdával. Az állatokat sokszor a vadonból illegálisan gyűjtik be a munkához, és a harapás elkerülése végett szemfogaiktól is megszabadítják őket. „Szabadidejükben” is foglalkoztatják őket, a turistákat szórakoztatják: bicikliznek, mutatványokat mutatnak be, majd bezárva várják a következő napi kemény munkát, akár az egykori rabszolgák…
Egy indonéz mondás szerint annyi mindenre hasznosítható a kókuszpálma, amennyi nap van az évben.
A kókuszpálma magja könnyen „utazik” a tengerek hullámain. Az áramlások eljuttatják a trópusi szigetekre és partvidékekre. A homokos tengerparton kicsírázik és hamarosan pálmaligetek alakulnak ki. A helyiek hamar ültetvényeket létesítenek, nem gondolván, hogy ezzel igencsak veszélyeztetik lakóhelyük ökológiai egyensúlyát.

