A perui Csendes-óceán parti kisvárosbó,l Paracasból, csak délelőtt futnak ki a hajók a sok turistával, hogy megcsodálhassák a part menti szigeteket. A paracas szó kecsuául ugyanis homoki szelet jelent, délutánra a szél az óceánnál viharos erejűvé válik, amely veszélyeztetné a kirándulók életét.
A tengerpart előtt húzódik a Humboldt-tengeráramlás, mely hideg vizével a partoknál állandó ködöt, párát, felhős eget eredményez. A hideg tengeráramlat a levegő középhőmérsékletét is jelentősen csökkent, megakadályozva a csapadék képződését.
A hideg áramlás viszont kedvez a madarak fő táplálékának, a halaknak, mivel a hideg víz oxigéndús, a trópusi tenger meg rengeteg plankton szervezetet, rákokat kínál a halaknak. A szigetek kiváló fészkelőhelyek a madaraknak, akik kolóniákban fészkelnek a fiókáik biztosabb felnevelése érdekében. Szulák, inka csérek (Larosterna inca), viharfecskék, cikáznak az égen, vagy éppen szállnak le a fészkük közelében és hanggal jelzik a fiókáknak érkezésüket. Kárókatonák, más néven guanókárókatonák (Phalacrocorax bougainvillii)) széttett szárnnyal szárítkoznak a sziklákon, egyike azoknak a madaraknak, akik a halzsákmányért mélyebbre bukás érdekében, nem használják tolluk vízhatlanná tételére a farkcsíkmirigyük zsíros anyagát.
A szigeteken a Humboldt-pingvinek (Spheniscus humboldti) is megtelepedtek, itt kevésbé veszélyezteti őket a kisemlősök hada. Sok hal, tintahal, kagyló képezi a lakomájukat. A sziklás partokon biztosan közlekednek, de igazi terük az óceán, akár 150 méter mélyre is merülhetnek. A nyelvük tüskés, így a halak nehezen szabadulnak a csőrükből. A csőrük alatt lévő rózsaszín foltok pedig a hőszabályozást szolgálják.
Nagytestű ragadozó emlősök is élnek a szigeteken, dél-amerikai oroszlán fókák (Otaria flavescens). Nevüket a hímek testén lévő „sörényükről” kapták. Fülesfókák közé tartoznak, akik a mellső és a hátsó uszonyukat is tudják használni kapaszkodásra, mászkálásra, ami a szigetek szikláin nagyon előnyös. Főleg halakkal, fejlábúakkal táplálkoznak. A szigeteken sokszor látni sütkérező fókákat. Úgy tűnik, megszokták a turista hajókat, a sok embert, amint fényképezik őket.
A legnagyobb veszélyt ugyanis nem a turisták jelentik, hanem a vízben elhagyott halászhálók, amibe belegabalyodhatnak, az óceánba került tisztítatlan szennyvizek, vegyi anyagok, amelyek a megfertőzött halak elfogyasztásával pusztítják el őket a többi tengerből táplálkozó állathoz hasonlóan. A halak, például a szardínia túlhalászása is jelentősen veszélyezteti a madár állomány nagyságát.
A másik gondot a szigeteken a guanó bányászat jelentette. A kevés eső miatt a madárürülék nem mosódik be a sziklákról a tengerbe, hanem jelentős vastagságban felhalmozódik. A guanó szó a kecsua wanu szóból eredhet, amely termékenyítésre való trágyát jelent. Már az inkák is rájöttek a madárürülék jótékony hatására a mezőgazdaságban. Magas a foszfor, nitrogén, kálium tartalma, így kiváló a növények számára. Az inkák a Csendes-óceán partjáról nagy mennyiségben szállították el az Andok teraszaira, hogy megsokszorozzák vele a termésátlagukat. A madarak bántásáért még halálbüntetés is járt.
A 19. században a helyi lakosok nagy mennyiségben kezdték kitermelni és exportálni a szigeteken lévő, nagy vastagságban felhalmozódott guanót, miközben nem vették figyelembe a madarak, fókák jelenlétét. Az 1800-as években Peru első számú gazdasági bevételi forrásává vált a guano. Peru a bevételt a kikötők, közlekedés fejlesztésére (vasútvonal), adósságcsökkentésre fordította. A szigetek ellenőrzése végett még Chilével is háborús konfliktusba keveredett (1879-1884.)
Ma a guanó kitermelés állami monopólium, szigorú környezetvédelmi szabályokkal. A bányászat még mindig hagyományos módszerekkel, kézi csákányozással történik, hogy a munkagépek zaja ne zavarja meg a madarakat. A kitermelés csak költési időszakon kívül lehet, 6-7 évente. Bár a műtrágya jelentősen lecsökkentette a guanó keresletét a világpiacon, pár ország természetes összetétele miatt még vásárolja (évi 25000 t) a hazai termelők mellett.
Természetesen az állatvédők a guanó kitermelés teljes befejezését szeretnék elérni!
A fotókat dr. Mari László készítette.
