Damarák

Szerző: | Afrika, Namíbia

A damara törzs tagjai az egyik legrégebben Namíbiában élő népcsoportok közé tartoznak. Sokan közülük már nem az eredeti nomád állattenyésztő életformát folytatják, hanem végleg letelepedtek, kis falvakat alakítottak ki. Azonban nem hagyták elveszni hagyományaikat, régi tudásukat a természetről, ezért ún. élő falvakat (living museum) alapítottak, ahová a damarák reggelente megérkeznek, és napközben hagyományos öltözetben bemutatják régi életüket, szokásaikat a turistáknak.

A bejáratnál több programból lehet választani, amelyek között szerepelt a jelenlegi falujuk meglátogatása is. Az új falu házai mopane fa keretre tapasztott agyag és trágya keverékével készültek, bádoglemezzel a tetejükön. A berendezés egyszerű: ágyak, székek, asztal, és a szobák tartozéka a tévé is. A konyhák egyszerűen felszereltek, de a hűtőszekrény is megtalálható. A házak között egy kisbolt és egy kocsma is volt, amely előtt fiatalok üldögéltek. Kisebb gyerekek futkároztak az utcákon, a nagyobbak a távolabbi városban járnak iskolába, és a kollégiumában laknak, és a hétvégén mennek csak haza. Az emberek másik része a közeli kempingben, szállodákban dolgozik. Feltűnően sok volt az autóroncs az utcán, sokat kéne fizetni a tulajdonosoknak azért, hogy elszállítsák, ezért inkább alkatrészenként lassan eladják. A falu lakóinak vízellátásáról ma már két hatalmas víztároló biztosítja.

Az élő múzeum reggel megelevenedett, sorra jöttek a damara törzs tagjai. Helyi idegenvezetőkkel lehet terepre menni, ahol bepillantást nyerhetnek a turisták a vadászat rejtelmeibe. Régen íjjal és nyíllal vadásztak antilopra. Megmutatják a mopane fát is, amelynek ágait házépítéshez, a leveleit hasmenés kezelésére, a gyökerét tűzgyújtó eszköz készítésére, a fán élősködő hernyókat pedig ételnek használják. A kisebb gallyakkal a fogukat tisztítják.

A „faluban” megismerkedhetünk a strucc tojás karkötő készítésével, ahol munkamegosztásban törik kis darabokra a tojáshéjat, csiszolják kerekre homokköveken, fúrják ki a közepét és fűzik fel a kis darabokat.

Egy másik helyen a bőr kikészítést mutatják be. A kecskebőrről lekaparják a szőrt, majd zsírral bekenik a bőrt és vízbe teszik egy napra, majd a végén puhára mossák. A szőrt párna töltelékre használják fel. A bőrből ruhákat varrnak. Ma a falun kívül már modern ruhákat hordanak. A takarókat sakál és birkabőrből készítették.

A sör készítés is igen érdekes. A szavannán a hangyák összegyűjtik a fűmagokat, és leviszik a bolyba. Az esős évszakban a hangyák felhozzák a boly peremére a magokat, hogy ne poshadjanak meg, és ekkor a damarák ősszeszedik azokat. A magokat vízzel, cukorral (régebben mézzel) összekeverik, pár napig erjesztik. 5-6 nap múlva jelentős alkohol tartalma lesz a folyadéknak, vagyis a sörnek.

A gyógynövényes megmutatja, hogyan gyógyítottak régen. Elefánt ürüléket használtak térd bántalmakra úgy, hogy vízzel összekeverve borogatták a fájó testrészt. Szirtiborz kakiját pedig kávészerűen itták a nők a menses problémáik csökkentésére. Okkert használtak bőrük védelmére a túlzott napsugárzás és a moszkitók ellen.

A kovács bemutatta, hogy hogyan kalapálták az izzó vasat kővel, és készítettek belőle fegyvereket, szerszámokat, például csopcsop nari op-ot. Ez egy sokfunkciós balta, amely pengét is tartalmaz, de kés is lehet benne. Ma már használt vasat használnak a kovácsolt termékek elkészítéséhez.

A törzs tagjai egy speciális játékot a xoros is játszottak, olykor csak szórakozásra, de volt, hogy csatákat döntöttek el vele, vagy éppen a fiatalok probléma megoldásának fejlesztésre. Kötöttek fogadásokat a nyertesre, kecske, vagy éppen a feleség volt a tét.

A hagyományos tűzgyújtást is bemutatják, ami nagyon fontos tevékenysége volt a férfiaknak. A felnőtté válást is szimbolizálta a tűzgyújtás tudása, a családról való gondoskodás képességét. Egy régi damara mondás szerint: Ha nincs tűz, nincs feleség, nincs sírás.

Ugyan a damarák egyes klánjainak tagjai nem élnek hagyományos életet, de a turisták jelenléte segít megőrizni a régi szokásaikat, hagyományaikat, és még jövedelemhez is juttatja őket.

A fotókat dr. Mari László készítette.