Namíbiában több törzs is él félnomád körülmények között. A himba törzs egyik falujába látogatunk el, hogy megnézzük, hogyan élnek…
A himba törzs eredetileg nomád életet élt, vándorolt az állataival jó legelőt keresve a csordájának, nyájának. Azonban a szabadon bebarangolható területek egyre fogytak a farmok helyfoglalása, az utak, települések megépítése, a nemzeti parkok kialakítása miatt. Egyre nagyobb nehézséget jelentett a himbák számára az évről-évre fokozódó szárazság is. Sok csoport ezért letelepedett, és félnomád életet folytat.
Az egyik meglátogatott törzs tagjai 2016-ban telepedtek le, szerencséjük volt, mert egy helyi farmer biztosított nekik földet a falu kialakításához. Mopane fa keretre építették vörös színű, trágyával kevert agyaggal bevont kör alakú, csúcsos házaikat. A férfiak dolga a házépítés, a nőké a tisztán tartása.
A letelepedési lehetőségért cserébe részt vesznek a növények termesztésében, többek között guavát, kukoricát, dinnyét, spenótot, paradicsomot nevelnek. A termés egy részét elfogyasztják, de sokat értékesítenek is, aminek a jövedelméből tudnak gyógyszerekhez jutni, vagy éppen a gyerekeiket taníttatni a városban lévő iskolában. Fő ételük a kukoricakása, amit nagy kondérban főznek a kunyhójuk előtt. Kecsketejet használnak az ételek készítéséhez.
A férfiak még mindig legeltetéssel foglalkoznak, szarvasmarháik, szamaruk, birkáik, kecskéik nagy kincsnek számítanak ma is. A marhákkal a férfiak legelőről-legelőre vándorolnak. A birkákra, kecskékre a nagyobbacska fiúk vigyáznak, és estére a falu közepén lévő kör alakú karámba hajtják őket, hogy a tüskés ágak megvédjék az állatokat a sakáloktól, hiénáktól, vagy éppen az elkószálástól. A kunyhók ajtajai is a karámra néznek, hogy szemmel lehessen tartani az állatokat.
A himba faluba érkezve először a törzsfőnököt illik felkeresni, aki „engedélyt” ad a falulátogatásra. A vezetőnek 3 felesége és 23 gyereke van. Idejének egy részét fafaragással tölti. Fején modern sapka volt, a felnőtt férfiak csak temetéskor veszik le a fejfedőt. A poligámia elterjedt, mivel kevés a férfi a faluban.
Annál különbözőbb a nők hajviselete. Sok nő fején agy szarvra emlékeztető dísz volt, ami bárány bőréből készül, és a nővé válás, termékenység szimbóluma. A hajukat fahamuval tisztítják. A hajukat nagyon speciálisan készítik, a fonatokat vörös színű agyaggal vonják be, és az aljára oryx farkának szőrét fűzték be. Azonban ma már nem vadászhatnak a törvény szerint, így a boltokban kapható kínai műhajat használnak erre a célra. A lábukon fémkarikákat viselnek, ami dísz és egyben védelem a kígyómarás ellen. A nők lábán lévő marhabőrből készült csík pedig a gyerekszámot hivatott jelezni. A nők bőre vörös, ami az okkertartalmú agyagnak köszönhető, amit összetörnek, és marha zsírral keverve visznek fel az egész testükre. Ez a réteg gátolja a szőrnövekedést, megvéd a nap káros sugaraitól, a vérszívó rovaroktól, puhán tartja a bőrt.
A törzs elég száraz területen élt, nagy kincs volt a víz. Talán épp ezért a nőknél nem alakult ki a vízzel való mosakodás, helyette a füst tölti be a víz szerepét. A „mosakodás” során egyedül tartózkodnak a kunyhóban, tüzet raknak illatos növényekből, és amikor füstöl, fölé rakják a testrészeiket. A himba mosógép is hasonló elven működik: egy faágakból készült keretre rakják kimosandó ruháikat, és a füst átjárja azokat. A férfiak a vándorlás során tudnak az esőben mosakodni a nedves évszakban.
A himbák 13 éves kortól kezdik el a négy alsó metszőfog eltávolítását úgy, hogy mopane fa ágából faragott botot egy kővel ütögetik a fogakhoz. Ha kilazultak a fogak, akkor ünnepélyes keretek között húzzák ki azokat. Ez a művelet nagy fájdalommal jár, de a hagyomány úgy tartja, hogy az elhunyt lelke ezen a résen tud eltávozni, illetve a beteg, legyengült embert így könnyebb etetni, itatni.
A falu mellett egy kis óvoda-iskola is működik, ahová 7 éves korig járnak a gyerekek matematikát és írást tanulni. Egyszerű iskola, de a falon rengeteg gyerekrajz, tanulást segítő dekoráció van. Műanyag széken ülnek a nebulók, és hogy ne legyen melegük, az iskola falát vízzel belocsolják. Hetente öt napon keresztül öt-öt órát töltenek tanulással a gyerekek, a legjobbaknak pedig esélye van a városban folytatni a tanulmányait.
A fotókat dr. Mari László készítette.
