Buddhista vallás egyes jelképei képekkel 1. rész

Szerző: | Ázsia, Tibet

A Buddhizmus alapítója Gautama Sziddhárta, egy történelmi személy volt, későbbi nevén Buddha, aki felismerte, hogy a vágyakozás okozza az emberek szenvedését. Miután megszabadult vágyaitól Buddhává, vagyis megvilágosodottá vált. Akinek ezt az állapotot sikerül elérnie, azok lelkének nem kell újjászületnie, beléphetnek a nirvánába. A történelmi Buddha nem lépett be azonnal a nirvánába, hanem átadta tudását követőinek (megforgatta a tan kerekét), szerzetesrendet alapított.

Ha valaki buddhista vallású területen utazik, elképzelhetetlen, hogy ne találkozzon össze a fontosabb jelképekkel.

A buddhista kolostorok tetején látható egy kerék két gazella között. Ez a kerék a tudás kerekét szimbolizálja, a 8 küllő a helyes életmódot (pl. helyes beszédet, cselekvést, erőfeszítést). A gazellák pedig arra utalnak, hogy Buddha első tanítását Benáresz (régen Varanasi) melletti Gazella parkban tartotta.

A kolostorok előtt legtöbbször ún. bodhifát, azaz DK-Ázsiában honos fügefát (Ficus religiosa) találunk, amelynek hatalmas lombkoronája alatt hűsölnek az emberek, és fontos spirituális gyülekezőhelyek. Úgy tartják, hogy egy ilyen fa lombja alatt világosodott meg Buddha is.

A kertekben lévő tavakon, a kolostorok oltárainak vázáiban lótuszvirágok díszlenek. Ennek oka. hogy a lótusz a megvilágosodás, tisztaság, teremtő erő egyik szimbóluma. A magja a sötétségben gyökerezik, de hamarosan kinő a vízből, a tudatlanság mocsarából, virágzik, a nap felé fordul, azaz megvilágosodik. A viaszos leveléről lepereg a víz, akár a megvilágosodott elméről a világ butasága. Termése a bölcsesség jele, de kedvelt a kínai konyhában is különféleképpen elkészítve.

Ha Tibetben egy városban sétálunk, a kolostorok mellett a házakon, vagy sziklákon, hegyek tetején is találkozhatunk színes imazászlóval. A zászlókra ima szöveget is írnak, így ha a szél fújja őket, az imák messzire jussanak. A zászlók színei szerint a kék az egészséget, békét, a fehér a tisztaságot, a vörös a bölcsességet, a zöld az együttérzést, a sárga az akadályok feletti győzelmet jelképezik.

A khata egy fehér sál, amit Tibetben helyeznek a megbecsült tanítók, vendégek nyakába érkezéskor a tisztelet, megbecsülés jeleként. Ma már a turistáknak is adnak, amikor a helyi tibeti idegenvezetővel találkoznak. A Dalai láma látogatásakor is visznek khatát a zarándokok, vendégek mély tisztelet gyanánt.

A kolostorok elmaradhatatlan látványa a fehéres füst gomolygása az épületek udvarain. Tibetben borókát égetnek nagyobb edényekben. Sok hívő viszont füstölő pálcikát szúr bele a tartó homokjába. A füstölők illata kellemes, nyugtató hatású, a megtisztulás jelképe, a jó szellemeket vonzza, de a gonoszakat elriasztja, a kívánságokat a felszálló füst az égig viszi, de volt idő, amikor a szertartási állatáldozatok szagának elnyomására szolgált. A tibeti füstölők akár 25-30 fajta gyógynövényből is állhatnak. A füstölők főként tikfa, szantálfa, sáfrány, mirha, pézsma illatúak, vagy egyéb fűszernövényekből készülhetnek.

A zarándokok kezében látni sok esetben imamalmot, amint a kolostorokban imádkoznak, de Tibet településeinek utcáin sétáló, beszélgető emberek kezében is állandóan forog a kisebb-nagyobb imakerék. Az óramutató járásával megegyezően kell forgatni, a benne papírtekercsre sokszor felírt imaszövegek így „sokszori elmondásra kerülnek”. A papírra felírt imákat beletehetik nagyobb imahengerbe is, amit vagy kézzel forgatnak meg a hívők, vagy a szélre, vízre bízzák az ima küldését. Legtöbbször az „Om mani padme hum…” ima van bennük felírva, aminek jelentése a „Lótuszvirág ékköve…”. Az ékkő szó Buddhára, a padme pedig a lótuszvirágra utal, amely a bölcsességet szimbolizálja.

A fotókat a szerző készítette.