A Viktória-vízesés

Szerző: | Afrika, Zambia, Zimbabwe

A Föld egyik legnagyszerűbb természeti csodája a Viktória-vízesés. A vízesés a Zambézi folyónak köszönheti létét. A természeti látványosság Zambia és Zimbabwe oldaláról is megközelíthető és így csodálható. Mindkét ország nemzeti parkká nyilvánította a területet, 1989 óta UNESCO Világörökség.

A Chobe folyónál élő helyiek Mosi-oa-tunya néven említik, amely mennydörgő gőzölgést jelent. Az első európai utazó, David Livingstone 1855. november 16-án ámult el a látványtól, aki az angol királynőről, Viktória-vízesésnek nevezte el. Livingstone a Seonge nevet is említette, amely szivárványt jelent. A felfedező emléke is megőrződött a zuhatag területén lévő kis sziget nevében, ahová az utazót a helyiek csónakkal vitték be, hogy tanulmányozhassa a vízesés felépítését, és persze annak szépségében is gyönyörködhessen. Az Ördög-szigetnél állították fel Livingstone szobrát arccal a vízesés felé, hogy örökre „csodálhassa” azt.

Ugyan a vízesés nem viszi el a pálmát a legmagasabb vízesés kategóriájában, ott az Angel-vízesés vezet, ahol 979 métert esik a víz hatalmas, több km-ről hallható robajjal. A Viktória-vízesésnél 1708 m szélességben átlagosan 100 méteres, a Fő zuhatagnál 93 méteres mélységbe zuhan alá a víz hatalmas ködpárát képezve. Cholnoky Jenő úgy említi, mintha a 70 méter magas Gellért-hegyről ömlene a víz a Dunába.

A vízesés, attól függően, melyik évszakban érkezünk, más-más arcát mutatja. Amíg a csapadékos időszakban bővizű a vízesés, de folyamatosan vízpárába burkolódzik a terület, addig a száraz időszakban jobban kivehetők a vízesés egyes részei a kisebb vízhozam következtében. Nyugat-keleti irányban hat fő részre osztják a vízesést: Ördög-, Fő-, Lópatkó-, Szivárvány-, Karosszék- és Keleti-vízesés.

Ugyancsak érdemes a vízeséseket a különféle kilátóhelyekről is szemlélni. Egyesek különböző napszakokban mennek ki megnézni, és egy fényképet csinálni emléknek. Mások a helikoptert választják, hogy madártávlatból gyönyörködjenek a látványban.

Fentről lehet talán látni azt, miért éppen ezen a folyószakaszon alakult ki a zuhatag-rendszer. A vízesés előtt a Zambézi 1,5-2 km széles mederben hömpölyög. A területet felépítő mintegy 150 millió éves bazalt 15-30 m vastag rétegét repedések tagolják, és a törések mentén hasadékok, árkok keletkeztek. Ezek jelölték ki a folyó útját.

A fotókat dr. Mari László készítette.