A repülő a tenger felől landol Tenerifén, amely egy forró pont az Atlanti-óceánban, Afrikától 150 km távolságban. A feláramló asztenoszféra anyaga törte át a földköpenyt itt egy vulkáni kúpot építve. A vulkáni kitörés 3-4 millió éve kezdődött, 2 millió éve is hatalmas lávafolyások halmozódtak egymásra. A hatalmas vulkánt felépítő kőzet főként bazalt volt, de a kisebb robbanások során andezit is került a felszínre. Úgy 300-400 ezer éve a hatalmas vulkán beszakadt az időközben kiüresedett magmakamrába, helyén egy 16 km átmérőjű, 48 km kerületű kalderát kialakítva. A szó üstöt jelent, a spanyolok nevezték el a kiszélesedett, megnagyobbodott krátert így. A földrajzos szakirodalom pedig átvette a kifejezést, és a beszakadással, robbanással vagy éppen jelentős erózióval átalakított kráterekre használja a kaldera kifejezést.
Kb. 300 ezer évvel ezelőtt kezdődött meg a Teide, vagyis a kaldera ÉNy-i részén egy rétegvulkán kialakulása. A csúcsa, a Pico de Teide 3718 méterre magasodik és egyben Spanyolország legmagasabb csúcsa. Ha viszont a tengerfenéktől számítjuk a magasságát, akkor egy több mint 7000 méteres vulkánnak a tetején állhatunk. A kalderából a vulkán tetejét drótkötélpályán közelíthetjük meg, de a csúcsra egy kb. 200 méteres salakon való taposással juthatunk fel az 50 méter átmérőjű kráterig. A kilátás gyönyörű. A turistákat csak limitált számban engedik fel a csúcsra a természet védelme érdekében.
Érdemes a kalderában is körülnézni, túrázni. A salak és a hamurétegek alól több keményebb kőzettömb is a felszínre került a külső erők által, amelyeket a szél, a csapadék, az aprózódás napjainkban is formál, és különleges szikla alakzatok jöttek így létre.
A Teide kitörését már Kolumbusz Kristóf is leírta, amikor 1492-ben augusztus 21-24 között La Gomera szigeténél kötött ki a hajójával. 1706-ban egyik lávafolyás a tengert is elérte elpusztítva az egyik fontos kikötőt (Garachico). A vulkán 70-90 évenként tört ki egészen 1909-ig. A legjobban megfigyelt és leírt kitörés épp az 1909. évi volt, több előrengéssel jelezte a vulkán kitörési szándékát 1908-tól. 1909. november 18-án hatalmas robbanással adott hírt magáról, amely aztán 10 napon keresztül tartott. Az utolsó kitörés a kalderában egy kisebb salakkúp oldalában zajlott, 15 millió m3 bazalt láva ömlött a felszínre. A vulkán azóta csak kisebb szeizmikus aktivitást mutat, a kénkigőzölgések (szolfatára jelenség), mofetták bizonyítják, hogy egy szunnyadó vulkán van a helyiek és a turisták „lába alatt”.
A Teide csúcsa nagyon jó fotótéma, bár szerencse kell a jó képhez. A hegyet sokszor veszik gallérként körül nyáron az ÉK-i passzátszél vagy télen a nyugati szelek által szállított felhők. Tenerife a guanchok nyelvén fehér hegyet jelent, ami utalhat arra, hogy a helyi őslakosok a Teide tetejét gyakran látták havasnak.
Egy legenda is a vulkán működéséhez köthető. A guanchok azt gondolták, hogy a hegyen egy ördög lakik, aki megirigyelte a Nap fényességét, és kijött a hegyből és megette. Az ég istene nem hagyta ezt retorzió nélkül, és lement, kiszabadította a Napot az ördögből. Valószínű, a 13. században hamufelhő takarhatta el a napot, és azt hitték, hogy a vulkánba került, mert csak ott láttak fényességet. Amikor a vulkáni kitörés abbamaradt, a Nap újra fenn ragyogott az égen.
A vulkáni kaldera külső lejtőjét kanári fenyvesek erdeje borítja, de a kaldera belseje igazi félsivatag. Nem csoda, hogy a vulkáni „díszletek” között forgatták a majmok bolygója film egyes jeleneteit.
A fotókat dr. Mari László készítette.
