Ha Japánban járunk, elkerülhetetlen, hogy a városokat járva be ne tévedjünk egy sinto-szentélybe. Az ország lakosságának 48,5 %-a sinto hívő, de ez nem ennyire egyszerű. Ugyanis a japán tradicionális ünnepek egy része a sinto valláshoz kötődik, főleg azok a szertartások, amelyek „pozitív” ünnepek, mint például a gyermek születési évfordulóinak megünneplése, az esküvők, addig a halállal kapcsolatos hagyományok a buddhista szertartásokhoz kapcsolódnak. Így az emberek akár a két vallási közösséghez is tartozhatnak.
Látogassunk el egy sinto szentélybe. Fallal körülvett épületegyüttesből áll, amelybe egy kapun léphetünk be, melynek neve torii. Általában piros színű, amely a szerencse színe is egyben. A kapu arra hivatott, hogy elválassza a való világot a kamik, vagyis az istenek világától, a megszentelt területtől. A szentély bejárata több, szinte folyosót alkotó kapukból is állhat, mintegy ösvényen át juthatunk el a szentély területre. A Kiotóban lévő Fushimi-Inari-taisha szentélyben 10 ezer torii van egymás után, amelyeket a hívő-patrónusok adományoztak a szentélynek. A torii név japán eredetű, azt jelenti, hogy „áthaladás a szentélybe”.
A kaput elhagyva elérkezünk egy útra, amelyet gyakorta lámpások szegélyeznek. Az ima előtt, mint más vallásoknál is láthatjuk (pl. iszlám), egy rituális megtisztuláson kell a hívőknek részt venniük. Míg régen a hívők sokszor patakokban, folyókban végezték el a rituális mosakodást, ma kiépített kutak, csobogók állnak a hívők rendelkezésére. Egy kanállal merítenek vizet a bal tenyerükbe, majd a jobb kéz tenyere következik. A szájukat is kiöblítik.
A megtisztulás után a szentély csarnoka elé mennek, amelyet legtöbbször két oldalról kutyára hasonlító oroszlánok őriznek. Az imacsarnokban nagyon sok szobor, kép, vallási tárgy van. Egy nagyon jellegzetes „dísze” is van, a simenava kötél, amelyet szalmából fonnak. Ezzel kerítik el a megszentelt területeket, ahol a kamik, istenek vannak. A kötélen sokszor megfigyelhetünk lelógó cikkcakkos papírcsíkokat (side szalagok) is, amelyek a tisztelet és a szerencse szimbólumai. Kezdetben a villámlást jelképezték, hiszen a mennydörgés elűzi a gonoszt, és az eső érkezését is jelenti, amely gazdag rizstermést hozhat kilátásba. A simenava szalagokat sokszor láthatjuk fák, de akár erdők körül is, hiszen a kamik lakhelyét hivatottak kijelölni, és elválasztani az emberi világtól.
Az imádkozni vágyók majd a szentély előtt mondják el imájukat, de először megkongatják egy hosszú kötél segítségével a harangot, hogy felébresszék a kamikat, akik az imáikat fogják meghallgatni. Majd az imacsarnok előtti nagyobb ládába pénzérmét dobnak, amely egyrészt adomány, másrészt a hívők megtisztulását is szolgálja. Az imára érkezők kétszer meghajolnak, majd kettőt tapsolnak, amely szintén a kamik figyelmét hívja fel jelenlétükre. Ezután következik az ima, amelyet összetett kezekkel, kicsit meghajolva csendesen végeznek.
Az imacsarnok mögött van a fő csarnok, ahol a szentély kamija lakik. A hívők ide nem léphetnek be, és itt van az a „tárgy”, amelyben a kami szelleme „lakozik”.
Az udvaron belül van egy kis bolt, ahol az omamorikat, vagyis az amuletteket árusítják. Mindig tolongás van előtte, hiszen ezek az amulettek sokfajta dologtól védhetik meg a tulajdonosukat, mint például egy rossz üzletkötéstől, dolgozattól, párkapcsolattól, betegségektől, de a talizmánok szerencsét is hozhatnak az egyetemi felvételin, utazásnál, gyerek születésnél. Nagyon sokfajta omamori van, és mindenki a megfelelőt ki tudja választani magának, mivel a kis fakkokra ráírják, mi ellen véd a talizmán. Továbbá a kívánságokat egy fatáblácskára (ema táblák) is fel lehet írni, aminek egyik fele üres, a másik felén képek, rajzok vannak. Ezeket fel lehet függeszteni, kívánság cédulákkal együtt. Az egyetemi, iskolai felvételik ideje alatt nagyon sok fiatal keresi fel a szentélyeket, hiszen egy színvonalas helyre bekerülni a tudáson kívül a szerencsén is múlhat…
A Kiotóban lévő Fusimi Inari-szentélyt elég sokan keresik fel a turisták mellett, mivel Inari az üzleti élet kamija is, és sokan szeretnének szép üzleti sikereket elérni.
A fotókat dr. Mari László készítette.
