Dél-Afrika pingvinjei

Szerző: | Afrika, Dél-Afrika

Afrika déli partjait egyetlen pingvinfaj népesíti be. A neve szamárpingvin, mivel a hangja rendkívüli módon emlékeztet az adott négylábú hangjára.

Az afrikai pingvinek nagyon jó élőhelyet találtak a partok közelében, hiszen mind a hideg, Benguela-tengeráramlás, mind a melegebb vizet szállító Agulhas-áramlás vize itt „találkozik” kitűnő táplálkozási körülményeket biztosítva a tengeri halaknak, amelyek a pingvinek fő táplálékai. Szardellák, szardíniák, és puhatestűek közé tartozó tintahalak is vannak az úszó madarak étlapján. A homokos-bokros partok pedig jó helyet biztosítanak a fészeképítéshez.

Látogassunk el a False Bay-nél (Hamis-öböl) élő pingvin kolóniához. Azért, hogy az állatokat meg lehessen figyelni, és a pingvineket se zavarja a sok turista, egy farámpát építettek ki a tengerparton, a fészkelő helyükön. Aki áprilisban látogatja meg a helyet, rengeteg fészket láthat, amelyeket a pingvinek ásnak a tojásaik elrejtésére. A fészket bélelhetik algákkal, kavicsokkal, apró csontokkal is. Amíg az emberek régi időkben a pingvinek guanóját nem gyűjtötték össze a talajok termékennyé tétele számára, addig a guanóba készítettek „odút”, amely elég meleget adott a tojásokban fejlődő embriók számára. Nem véletlen ez a gondoskodás, hiszen ezen a tájon igen erős szelek fújnak, és sok ragadozó szeme elől is el kell rejteni a tojásból kibújó kicsiket is. Ma már mesterséges fészkeket is kitesznek az állatvédők, amely műanyagból van, alja hiányzik, hogy a befolyó csapadékvíz el tudjon könnyen szivárogni. Érdekes, hogy a műfészkeket az állatok igen hamar megszokták, és nagyon szívesen használják.

A szamárpingvinek négyéves korukra lesznek ivarérettek, az udvarlás után 90 %-ban egy életre választanak párt, és a fészket is azon a partszakaszon építik, ahol maguk is megszülettek. Két tojást raknak, 40 napig ülnek a párok felváltva a tojásokon. Az éppen nem költő egyed akár 1-2 napra is elmegy táplálkozni.

A kicsiket kikelés után három hónapos korukig táplálják a szülők. 6 naposan felállnak, de három hétig nem tudnak járni a kispingvinek. Utána viszont a szülők „óvodába” adják őket, így könnyebb megóvni őket a ragadozóktól. 60 nappal a kikelés után a fiatalok új „ruhát”, vagyis kékes szürke tollat növesztenek, ezért nevezik őket ilyenkor baby blue-nak (kék bébinek). Egy-két év múlva vedlenek, majd felöltik a fekete-fehér toll ruhát, amelyet minden évben újbóli vedléssel megújítanak. Ezen időszak alatt, kb. 30 napig a tollak nem vízhatlanok, ezért erre az időszakra fel kell készülni megfelelő táplálékmennyiség elfogyasztásával, hogy legyen elég zsírtartalékuk a koplalással járó tollváltáskor. A szamárpingvinek jellegzetes, fekete pöttyöket viselnek a hasukon, amely az egyedek egymás közötti azonosítására szolgál, és olyan egyedi mintázat, mint az embereknél az ujjlenyomat.

A pingvinek igen esetlenül totyognak a parton, ám annál jobban úsznak az igazi közegükben, a tengerben. Kitűnő merülők, akár 130 méter mélységben is találkozhatnánk velük, 20 km/h sebességgel veszik üldözőbe a halakat, naponta pedig 45 km-t is megtehetnek táplálékot keresve. Egyénileg, de csoportosan is vadásznak a halakra: körbe-körbe úszva bekerítik a kisebb halakat, majd hirtelen alulról rájuk rontanak. A folyamatos úszáshoz a levegővételt a vízből való „kiugrálással” oldják meg. A parttól akár 20-60 km-re is elúsznak táplálékot keresni.

A tengervíz és a sós halak fogyasztása miatt kialakult bennük egy mirigy, amely kristályos alakban választja ki a felesleges sót, amely az orrnyíláson át távozik egy kis csőr-rázás segítségével.

A decemberi, januári hónapok nagy meleget is hozhatnak az állatoknak. Nem ritka a nappali 30 °C sem. A pingvinek túlmelegedés elleni védelmét több megoldás is segíti: ilyen a tollatlan láb hőleadás, vagy a szárnyak testtől való eltartása. Ám van a szemük felett egy rózsaszín folt, amely egy tollatlan bőrfelület, amikor nagy meleg van, akkor ide több vér áramlik, amitől ez a terület sötétebb pirosra vált, és ilyenkor a pingvinek le tudják adni a felesleges hőt a túlmelegedés ellen.

A pingvin kolónia ma már a környezetvédők oltalma alatt élhet, de ez nem volt mindig így. Régen gyűjtötték a tojásaikat eledelnek, vonóhálóval halásztak, amely igen megritkította az állatok táplálék forrását, az emberi települések körül lévő kóbor kutyák, mongúzok támadták meg őket, szemét, olaj került az öböl vizébe…

Ma már más a helyzet. Betiltottak egyes halászati módszereket, a beteg, sérült egyedeket összegyűjtik, meggyógyítják, majd visszahelyezik a partszakaszra, óvják a ragadozóktól mesterséges költő odúk kihelyezésével. Azonban a helyi védelem nem elég, hiszen a globális környezetszennyezés is veszélyezteti az egyetlen afrikai pingvinfajt: mikroműanyagok tengerbe kerülésével, a globális felmelegedés okozta hőmérséklet emelkedéssel, a partot sújtó villám áradásokkal, és a halászok illegális halászatával.

Van egy kisváros a False-öbölben, Simon’s Town, ahol megjelentek a pingvinek, betérnek a kertekbe, az autók alatt pihennek. Keresik az ember közelségét, bíznak az ottélőkben, hiszen a természetes ragadozóktól biztonságban élhetnek. Ne éljünk vissza a bizalmukkal tőlük távol se!

A fotókat dr. Mari László készítette.