A Perzsiában született zoroasztriánus vallás követőinek nagyon fontos a négy, világot alkotó elem: a föld, a tűz, a víz, a levegő tisztaságának megőrzése. Ezért alakult ki náluk egyedi temetkezési szokás: nem lehet így a halott testét a fölbe temetni, a víz gondjaira bízni, elégetni sem. A világon kb. 200000-re becsülik a vallás követőinek számát, akik többek között Indiában, Iránban élnek.
Az iráni Yazd városban lévő hallgatás tornyait nézzük meg, mivel Iránban betiltották a hagyományos temetési szertartást, és így a tornyokat belülről is megszemlélhetjük, amit a még működő torony esetében lehetetlen volna, a helyszínre csak egy kijelölt ember vihette fel az elhunyt testét.
A magas dombon épített, nagy, vastag falakkal határolt, henger formájú épületek belsejébe helyezték el a halottat, ahol a testét keselyűk ették meg. A megmaradt csontokat a torony közepén lévő kútba rakták, majd betemették. Ezzel a temetkezési móddal tudtak eleget tenni a szigorú vallási előírásnak.
Iránban ezek a tornyok ugyan nem „működnek”, turisták látogatják e borzongásra késztető helyet, de a temetési tradíció folytatódik: betonnal vagy téglákkal kibélelt sírokba temetkeznek a hívők, így nem szennyezik be a földet. Azonban Indiában tovább él ma is ez a szertartás, hiszen az iszlám hódítás elől a 10. százdban nagy zoroaszter közösség menekült oda, akiket pársziknak (perzsák) neveznek.
