Ormányos álláskeresők

Szerző: | Ázsia, India, Nepál, Thaiföld

Az ázsiai elefánt sok DK-ázsiai országban, mint Laoszban, Thaiföldön veszélyeztetett fajjá vált. Még évekkel ezelőtt is sok elefánt élt az ember szolgálatában, főként a dzsungelben lévő erdők fáinak kitermelésében segédkeztek. Mázsás rönköket húztak ki főként a monszun idején járhatatlan ösvényeken. Napi 4-5 órát is dolgoztak az állatok, de illegálisan akár 15 órára is nyúlhatott a munkaidő. 1989-től Thaiföldön rendelet tiltja meg alkalmazásukat, így sok állat került állatmenhelyre, mivel gondozóik és tulajdonosaik már nem tudták őket eltartani. Az elefántok számának radikális csökkenéséhez járul hozzá természetes élőhelyeik területeinek csökkenése is.

Az ösvényeken még tábla figyelmeztet, hogy vigyázzunk, hiszen elefánt csapáson járunk, és felbukkanhat egy-egy állat. Mára jórészt turistaként csak elefánt-táborokban találkozhatunk ezekkel az igen okos állatokkal. Ezen helyek feladata a „nyugdíjba” került, a „munkanélküli”, és az anya nélkül maradt elefántok ellátása. A beteg egyedek gyógyítása, és nem utolsó sorban az állatok egykori életének, egykori feladatainak bemutatása a helyieknek épp úgy, mint az érdeklődő külföldieknek. A fehér elefánt az uralkodó privilégiuma, ha bárki albínó egyedet talál, ma is köteles bejelenteni. Laosz címerállata is 3 fejű elefánt. Az uralkodók egykor „besorozták” őket a hadseregükbe is, akár több ezer is részt vett a csatákban. Napjainkban előszeretettel idézik fel a csatajeleneteket a turistáknak egy kis műsor keretében.

Az elefánt két metszőfoga a két agyara, és a belőle készült tárgyak, fegyverek markolatai gazdag adománynak számítottak egészen az elefántcsont-kereskedelem betiltásáig. Az állatok a vallásban is szerepet kaptak, gondoljunk csak Buddhára, akinek testét egy fehér elefánt „helyezte” anyjába, de sok templomot, várost alapítottak úgy, hogy az állat megtorpant egy helyen, és ezt égi jelnek vélték az alapítók.

Az elefántok megszületésük után egy idomárhoz, a mahauthoz kerülnek, akivel szinte egész életükre „barátságot” kötnek, és szófogadóan követi annak utasításait. Az állatokat hanggal, vezényszavakkal, a fülük tövének lábbal való érintésével, végül pedig egy ankusz nevű, csáklyaszerű szerszám segítségével irányítják, sajnos az utóbbit az állat 3-5 cm-es fejbőrébe mélyesztik, hogy megrendszabályozzák az 5 t-át is akár elérő állatot.

A táborok (campek) bevételei, adományai elég alacsonyak, ezért is fogadnak turistákat belépőjegy fejében, ezért rendeznek elefántos túrákat, az állat hátára helyezett ülések segítségével. Ezeken a helyeken etethetjük is őket banánnal, cukornáddal, bambusszal. Sokszor a szemfülesebbek, furmányosabbak ki is lopják a csodálkozó turista kezéből az éppen megvásárolt hatalmas banánfürtöt. Egy elefánt akár 200 kg növényt is megeszik naponta, ehhez 80-100 liter vizet iszik. Az elefántos túrák közben sokszor látni, hogy le-leszakítanak egy-egy ágat, vagy bokrot, vagy felszednek gyökerestül nagy mennyiségű füvet, amelyet aztán lábukhoz csapdosnak, megszabadítva azt a talajtól… A külföldiek szívesen vesznek részt elefánt fürdetésen, vagy éppen részeseivé is válhatnak ennek a naponta ismétlődő fontos eseménynek. Az elefántok bőrének ápolása, a paraziták eltávolítása miatt is fontos. A folyóban fetrengő, lubickoló állatok látványa igen mókás, látszik, hogy az állatok élvezik a megtisztulást, az erős kefék vakarását. A nagy ürülékek kosárral történő elkapására emberek szakosodtak, hiszen vigyázni kell a folyók ökológiai tisztaságára is.

Az elefántok szívesen vesznek részt bemutatókon is, mint például egyes helyeken fociznak, vagy „masszírozzák” lábukkal a törékeny idomárt, művészi tudományukat mutatják be. A mahaut ecsetet ad az ormányukba, ők pedig festenek: tájképeket, színes virágokat, fákat, sőt önmagukat is. (Az elefántnak van éntudata, tükörbe nézve felismeri önmagát.) Látszólag a gondozója nem irányítja közvetlenül az állat „kezét”, azaz az ormányát. Az előadás során mindig bemutatják, hogy annak idején hogyan vitték az állatok a rönköket, hogyan dolgoztak emberek és elefántok együtt egy-egy nehezebb fahasáb gúlába rakásakor, ami nagy szakértelmet kívánt. Megdöbbentő látni, hogy az ormányuk 40 000 izma miként dolgozik együtt, amikor a vizet felszívja, hogy magára vagy éppen utasításra a meglepődött turistákra locsolja…

Ha ezeket a táborokat megfelelő szellemben, odafigyeléssel, higiéniával működtetik, talán esélyt adhat az ormányosok védelméhez, szaporítására, és ahhoz, hogy az emberek igaz ismereteket kapjanak ezekről az igen intelligens állatokról.

A fotókat dr. Mari László készítette.