Sumidero-kanyon

Szerző: | Észak-Amerika, Mexikó

A Mexikó déli részén, Chiapas de Corzo várostól északra található ez a fantasztikus hely. A csodálatos völgy a Grijalva folyónak „köszönhető”, amely a guatemalai Sierra de los Cuchumatanesben ered, és az Usumacinta folyóval való egyesülése után ömlik a Mexikói-öbölbe, delta torkolatot alakítva ki.

A területet 1980-ban nemzeti parkká nyilvánították, 2004-től a Ramsari Egyezmény védelme alatt álló terület.

 

A vízfolyás mintegy 35 millió éve szorgosan mélyíti völgyét a kréta időszaki mészkőbe, és így mély szurdokvölgy alakult ki. A legjobb motorcsónakkal végig hajózni a 200-1000 méterrel a folyó vízszintje fölé emelkedő sziklafalak között. A völgy helyenként 800 méterre szűkül össze. A motorcsónakkal kb. 30 km-t tehetünk meg a szurdokban, miközben hirtelen fékez egy-egy „nevezetességnél”. Ilyen például az oldalakban elhelyezkedő barlangnyílások, amelyek különböző magasságban láthatók, annak megfelelően, hogy a karsztvízszint hogyan változtatta helyét. A barlangnyílásokban különböző cseppkőformációk figyelhetők meg. A hajó kapitánya szívesen mutatja meg az alakja miatt „Csikóhalnak” nevezett függőcseppkövet, de más, kisebb-nagyobb álló és függőcseppköveket is megcsodálhatunk a csónakból. A mészkőfalból karsztforrások is fakadnak, amelyek vize a sziklákra, a falakat borító növényzetre csepegve, esve hamar elveszítik szén-dioxid tartalmukat, és így változatos édesvízi mészkőkiválásokat hoznak létre. Az egyik kitűnő fotótémát adó képződmény a „Karácsonyfának” (Árbol de Navidada) nevezett mésztufa-kiválás, amely a felette lévő változó hozamú, de állandóan fakadó forrás vizéből keletkezik. A tetemes mennyiségű moháról, páfrányokról csepegő víz alá a csónakok is beúsznak, a nagy melegben üdítőleg hat a pár csepp víz a látvány mellett. A túra egyik legszebb állomása a La Cueva de Colores, vagyis a Színek-barlangja. Egy nagyobb barlangszájba tolat be a motorcsónak. A sziklafalat különféle színek, rózsaszín, fekete, barnás árnyalatok festik színesre. Ez különböző ásványi anyagok (kálium, magnézium) kiválásának köszönhető. A természetes barlangüreg a Guadalupei Szűz szentélyét is rejti, a helyiek gyertyákat, virágokat és egyéb felajánlásokat helyeznek el a szobor körül.

A szurdok oldalában a változatos mikroklíma hatására különféle növénytársulások alakultak ki. A folyópartot esőerdő kíséri, de a magasabb sziklafalakon, a folyóra jó kilátást nyújtó térszíneken fenyő-tölgyes erdők nőnek. A szurdok felső peremén több kilátót építettek ki a Sumidero-kanyon madártávlatból való felfedezésére.

A folyó állatvilága is igen gazdag, a csónaktúra közben rengeteg fajjal lehet találkozni. A zátonyokon, a víz fölé benyúló ágakon kárókatonák szárítják szétterjesztve szárnyaikat egy-egy halfogás után. A turisták borzongva figyelik a parton mozdulatlanul fekvő krokodilokat, vagy éppen hirtelen a víz alól felbukkanó példányokat. Kisebb csoda, hogy még nagy fajszámmal élnek állatok a folyóban, mivel hatalmas mennyiségű szemét halmozódik fel a nagyobb uszadékok mögött, illetve a folyó sodorvonalában. Sajnos a vízfolyás felsőbb szakaszáról jön a sok szemét, amelyet főleg műanyag (pl. flakonok, PET-palackok) alkot. A nemzeti park alkalmazottai folyamatosan próbálják eltávolítani, de nem sok sikerrel. Évente akár több ezer tonna szilárd hulladékot emelnek ki a folyóból.

A Sumidero-kanyon északi végében található a Chicoasén-gát, itt végződnek a túrák is, pontosabban innen indulnak vissza a csónakok az indulási kikötőbe. A gát építésének célja a víztározás és a vízenergia termelése volt. A gát tette lehetővé, hogy a vízszint megemelésével a szurdok ezen szakasza hajózhatóvá váljon a természetet kedvelő turisták nagy örömére.

A fotókat dr. Mari László készítette.