Touba városa igazán különleges hely Szenegálban. Beérve a városba azonnal ez nem derül ki, nagy autóforgalom, árusok az utcán, turisták és helyiek kavalkádja fogad, akár bármelyik nagyobb városban. Viszont feltűnik, hogy az árusok pultjain kínai gyártású szuvenírek, vagy éppen művészi helyi kézműves termékek helyett csupa valláshoz köthető dolgot árulnak. Az utcákon nincs szemét, nem turkálnak a kukákban a kutyák, madarak, nem görgeti a szél az eldobott műanyag zacskókat sem. A várost egy hatalmas mecset uralja, amely Nyugat-Afrika legnagyobb vallási imahelye. Az egyik minaretje 96 méterre nyúlik az ég felé, a müezzin hangja, bár ma már mikrofonon keresztül, 5 km távolságra is szólítja a hívőket a napi imára.
Touba egy szent város, a muridizmus, az iszlám vallás egyik irányzatának központja. A szenegáli embereknek egy igen fontos zarándokhelye, évente több millió hívő látogatja, hogy barakát, vagyis áldást kérjenek. Még külföldről is érkeznek hívők, főként a Grand Magal, a nagy zarándoklat idején.
A város egy kis jelentéktelen falu volt addig, amíg is a későbbi városalapító, Amadou Bamba (1850-1927) egy baobab fa alatt nem látott kozmikus fényeket. Ezt egy jelnek tekintette, a szent ember letelepedett, és lassan zarándokhellyé vált a település, és egyre többen telepedtek le. A tuub (wolof nyelven) megtérnit, a tuba (arab) szent fát jelent. Bamba életének utolsó éveiben kezdték el a hatalmas mecset építését, amely végül 1963-ban készült el. Sajnos ezt már a szent ember nem élhette meg, de talán kis vigasz, hogy a legbefolyásosabb tanítványaival, és az egyik fiával, és sok kalifával együtt itt van eltemetve. A mecset körzetében lévő 24 karátos arannyal bevont sírjához tömegek érkeznek, hogy egész évre szóló sikert, szerencsét, a betegségeikből gyógyulást, vagy éppen egészséget kérjenek. Ha a szent ember nyughelye előtt mondják el kérésüket, úgy tartják, hogy nagy valószínűséggel meghallgatásra talál. Külön-külön helyen imádkozhatnak a férfiak és a nők a sírja mellett. Ez a zarándoklat a murid vallásúaknak éppen annyira fontos, mint felkeresni Mekkát.
A városnak különleges státusza van az országban, az államtól független vezetés irányítja. Gazdaságilag is szabadkereskedelmi övezetnek minősül. A kb. 1,5 milliós városban különleges szabályok is érvényesülnek: nem lehet alkoholt venni és inni, nem lehet dohányozni, és nem lehet csapat sportokat űzni (pl. foci), nincsenek bárok, éjszakai mulatók sem.
A nagy mecset a város centrumában található, a mindennapok részét képezi. Ugyan pénteken, a fő ima napján keresik fel a legtöbben, de sokan keresik fel egy rövid imára, vagy mennek éppen pihenni az épület hűs falai közé. Turisták is látogathatják, de csak megfelelő öltözetben, a nőknek kendőt tekernek a derekuk köré, és a fejet is kendővel kell takarni. Szinte kötelező az „idegenvezető” fogadása, akitől egyrészt megtudhatjuk a mecset építésének történetét, a muridizmus lényegét, másrészt „vigyáznak” is a külföldiekre, nehogy illetlen dolgot csináljanak e szent helyen (pl. szelfizés), vagy bemenjenek olyan helyre, amely idegenektől elzárt terület (pl. a mecset fő csarnoka).
A mecsetnek hét minaretje van, amelyekből két 40 méteres minaret víztoronyként is szolgál. A legmagasabb (96 m) minaret a Lamp Fall, nevét Bamba leghűségesebb és legkedvesebb követőjéről Baye Fallról kapta. Az imahelyek fontos tartozéka a mosdókút, ahol az ima előtti „megtisztulást” végzik a nők, férfiak egyaránt, de szigorúan elkülönítve. A hívők számára főznek is itt, az árva gyerekek is kapnak ételt, de ruhát, gyógyszert is, és Korán-iskolába is járhatnak. Mivel igen sok hívő keresi fel a helyet, ezért kis „kórházat” pár ággyal is létrehoztak külön a férfiak és nők számára. A felszereltsége nem nagy, így csak elsősegélynyújtásra vállalkoznak.
Bamba, a murid vallás alapítója a szorgos munkát tartotta fontosnak és követendőnek a hívei számára: „azt aratod, amit elvetsz…”. A francia gyarmati időkben békés ellenállást hirdetett a gyarmatosítókkal szemben. Ezért több ízben száműzetésbe kényszerítették más országba. A legendák szerint csodák történtek ezalatt, amiért a hívők száma egyre gyarapodott. Széttépésére küldött éhes oroszlánokat szelídített meg, mély kútból szabadult meg, ahová bedobták, vagy éppen a tenger felett imádkozott, amikor a hajón nem engedték meg számára az ima elmondását. Ezek a „csodák” még inkább megerősítették a hívőkben a csodálatot a kemény munkát és a vallást egyaránt fontosnak tartó vezető iránt. Nem csoda, hogy a mai napig még a szenegáli államfők, miniszterek is felkeresik e szent zarándokhelyet.
A fotókat dr. Mari László készítette.
