Xinaliq (kiejtése: Hinalik) falucska a Magas-Kaukázus vonulatainak ölelésében fekszik, gyönyörű tájképi környezetben. 2350 méteres tengerszint feletti magasságával a legmagasabban fekvő település Azerbajdzsánban. Európa egyik nagyon ősi, többezer éves települése, a falu lakosai egy erőteljes, a régi települést megsemmisítő földrengés után költöztek erre a helyre. Ma kb. 2000 fő él a faluban, akik egész életmódjukkal, szokásaikkal alkalmazkodtak a magashegyi környezethez. A házakat a helyben fejtett kövekből építik, hiszen a falu a fahatár feletti rét-legelő zónában található, így fát nem tudnak hasznosítani.
Tüzelőnek a trágyát használják, amelyet kupacokban láthatjuk a falu szűk utcáit járva. A tenyészidő rövidsége, és a termőföld hiánya miatt kevés féle növényt termesztenek: burgonya, árpa. padlizsán, káposzta terem. Az emberek főleg állattenyésztéssel foglalkoznak, szarvasmarhát, kecskét, birkát legeltetnek. A legalább 9 hónapig tartó kemény télen az állatok éheznének, ezért lehajtják a hegyekről szeptember elején az állatokat dúsabb legelőket kínáló Shirvan síkságra. Az állatok nem csak húsuk, hanem gyapjúk révén is megélhetést biztosítanak gazdáiknak. Nagyon szép szőnyegeket, ruhákat szőnek az asszonyok a gyapjúfonálból. A tejből sajt is készül.
A falu házai fecskefészek-szerűen helyezkednek el egymás felett, az alsó ház teteje a felette lévő ház udvara, terasza is egyben, de utcaként is használják. A házakba a villany be van vezetve, azonban vezetékes ivóvízzel csak néhány ház rendelkezik. A gázfűtés nincs megoldva, noha Azerbajdzsán fölgázkitermelése megengedné, de az állam nem támogatja kiépítését. A téli hónapokra a pásztorokon kívül néhány család is elhagyja a falut, akik anyagilag megengedhetik maguknak, Bakuba települnek, és ott vállalnak munkát. A téli időszakban az emberek hitelből vásárolnak a falucska szinte minden alapvető dolgot árusító boltjában, amit nyáron az eladott termékek után egyenlítenek ki.
A falu népét sok kutató látogatta, mivel egy olyan nyelvet beszélnek (kecs), amely sehol a Földön nem fordul elő. A II. Világháború alatt a németek fel akarták használni a helyieket üzenetek kódolására, akár az amerikaiak a navahókkal tették eredményesen, de szerencsére erre nem került végül sor.
A falu egészen 2008-ig szinte megközelíthetetlen volt a rossz útviszonyok miatt. Aliyev elnök utasítására megépült kiváló út új lehetőséget adott a kicsiny település számára. Már télen is járható az út, amikor is sok hegymászó érkezik sátrazni, túrázni, síelni, hogy a zord körülmények között felkészüljenek akár a Himalája meghódítására! Közel 1 méteres hó is gyakori. Nyáron már utazási irodák is hoznak utasokat, akik megnézhetik a múzeumot, a régi mecsetet, sétálhatnak a házak között, lencsevégre kaphatják a vidáman játszó gyerekeket. A helyiek nem szeretik a fényképezést, a lakosság iszlám vallású, amelyre a 10-11. században tértek át a zoroaszter vallásból. A gyerekeknek épült iskola, ahol Bakuból idejövő tanárok tanítanak, egész magas fizetésért. Szerencsére a gyerekek többsége a tanulmányai befejezése után is úgy dönt, hogy a szüleik mesterségét folytatja, a kis népcsoport hagyományainak ápolásával.
A fotókat dr. Mari László készítette.
