Az emberi építkezés egyik legnagyobb kihívása volt Dubajban, a Perzsa-öböl területén egy pálmafát formázó mesterséges sziget, a Palm Jumeirah megépítése, amelyen egy új városrészt terveztek kialakítani hotelekkel, luxus villákkal és lakásokkal. A legnagyobb problémát a természeti elemek legyőzése állította a tervezők elé. Mit kellett számba venniük a csupán homokból és kövekből épülő sziget esetében? A téli hónapokban fújó igen erős és hatalmas hullámokat korbácsoló szeleket, az apály és a dagály szintkülönbségét, a tenger hullámzását és végül a globális felmelegedés miatti lehetséges tengerszint emelkedést.
Az építési projekthez főként holland mérnököket hívtak, akiknek már volt tapasztalata a polderesítés terén. 1200 mérnök dolgozott a megvalósításon. A sziget „pálmaleveleinek” megépítése előtt a 11,5 km hosszú hullámtörőt kellett megépíteni. Ehhez 5,5 millió m3 követ használtak fel. A hullámtörőnek legalább 3 méterrel kell a vízszint fölé emelkednie. 10 úszódaru dolgozott úgy, hogy a homokpadra kőtörmeléket tettek először, majd erre hatalmas, egyenként 6 tonna súlyú hatalmas kődarabokat, amelyek súlya tartja stabilan a hullámtörőt. A köveket Dubaj kőbányáiból nyerték. A búvárok állandóan lemerültek, hogy ellenőrizzék a „szerkezet” stabilitását.
Ahogy növekedett a töltés, úgy indulhatott a pálmalevelek kialakítása, homokból. Ehhez csak a tengeri aljzatról felszedett homokot lehetett felhasználni, mivel a sivatagban lévő aprószemű, a szél általi szállítás miatt jól lekerekített homokszemek nem tudnak megfelelően egymáshoz tapadni és tömörödni. A homokpad kialakításakor gépekkel tömörítették a homokot azért, hogy lehessen rá építkezni. Több mint 94 millió m3 homokot használtak fel, közel 2,5 m magas falat lehetne belőle felhúzni a Föld körül. A tömörítésre azért is nagy szükség volt, mivel Dubaj is egy földrengéses zónában fekszik, és a rengésekkor nem eshet szét a homokpad.
Nagyon nehéz feladatnak bizonyult a megtervezett szigetforma pontos kivitelezése. Ehhez a modern technikát használták fel: GPS segítségével irányították a munkálatokat, az IKONOS műhold segítségével ellenőrizték a tervek megvalósítását.
A sziget megszületése után pár nap alatt eladták a lakásokat (akár 1,2 millió dollárért). Azonban a szakemberek hamarosan észrevették, hogy a víz nem öblíti körbe az összes szigetet dagály idején, bizonyos helyeken pangani kezdett a tengervíz, ami együtt járt az elalgásodással is. Ezért a hullámtörőn két helyen hidat képeztek (lásd a Google Earth felvételeket 11-12. kép), így megoldották a problémát.
A mesterséges sziget miatt megváltoztak a tenger áramlási viszonyai is, így Dubaj strandjai veszélybe kerültek, egyes helyeken homokfelhalmozódás kezdődött, más helyeken pedig a tenger jelentős mértékben pusztította a partot. Ma is állandó partkiegyenlítésre van szükség.
Az elkészült szigeten a városrész kialakításán közel 40 000 főleg ázsiai munkás dolgozott, építette ki az infrastruktúrát, a luxusházakat, hoteleket, bevásárló központokat. 120 000 főre tervezték a városrész lakosságát.
A terv megszületésének oka az volt, hogy Dubaj vezetőinek gondolni kellett a kőolajbevételek csökkenése utáni időkre is, és a turizmusban látják a megoldást, hogy az országnak jelentős bevételi forrása legyen. Dubajnak 72 km hosszú természetes partvonala volt, amit jelentősen, 56 km-rel növeltek meg a sziget létrehozásával. Gondoltak a tenger ökológiai védelmére is (szennyvíz tisztítás), és a hullámtörő gát és a sziget új élőhelyet teremtett sok tengeri élőlény számára.
A fotókat dr. Mari László készítette.
