Baobabfa

Szerző: | Afrika, Szenegál

Az átmeneti öv, vagy szavanna éghajlat az egyenlítői öv ás a térítői sivatag közötti terület. Az év nagy részében magas hőmérséklet és nagy szárazság jellemző, a „megváltást” jelentő „égi áldás” július és szeptember között hullik. Ilyenkor ömlik az eső, aminek növények, állatok, emberek együtt örülnek. A szavanna aranysárga színe hirtelen zöldre vált. A folyók megáradnak, hatalmas tócsák, kisebb-nagyobb tavak alakulnak ki, amelyek aztán egy ideig az állatok vízellátását fedezik a száraz időszakban.

Szenegál nagy része a Száhel-övezetben fekszik, fás szavanna a jellemző társulás. A jellegzetes fák az ernyő alakú akáciák, és a majomkenyérfák.

Ezen fák másik neve baobabfa, amely az arab „bu hibab” szóból ered, ami sokmagvú termést jelent. A baobabfák a szavannán szálanként nőnek, de Szenegálban egész erdőket is alkotnak. A fára ránézve is láthatjuk, melyik évszakban vagyunk, hiszen a száraz évszakban leveleiket lehullatják, ilyenkor csak az ágai látszanak. Ezért alakult ki egy legenda, miszerint mivel a fa nagyon rátarti volt, a más fákra irigykedő fát Isten kitépte a földből, és büntetésből fordítva ültette vissza. Sokszor fejjel lefelé nővő fának is mondják. Törzse akár több ezer liter vizet is képes raktározni. A levelei kicsik a párolgás csökkentése miatt, az idősebb fák törzse viszont igen vastag, kerülete elérheti a 30-40 métert is. Belseje az idők során kiüregesedik, ezért nehéz a fák korát pontosan meghatározni, hiszen nincs a mintavételre alkalmas rész. A fák becsült kora elérheti átlagosan az 1000-1500 évet is, de lehetnek akár 4-5000 éves példányok is.

A kikorhadt fák belseje olyan tágas is lehet, hogy akár több ember is befér. Ezt az emberek is kihasználták tanácskozásra, pihenésre, tárolásra. Ilyen fákba temették a griotokat, vagyis a szenegáli énekmondókat, akik zenei kísérettel énekelték meg a történelmet, családok életét, ahogy nálunk Tinódi Lantos Sebestyén tette. A baobabfa termeténél fogva is kiérdemelte a tiszteletet, sokszor a helyiek nevet is adnak településük közelében nővő fáiknak. Ugyanis a városok alapításánál is nagy szerepet kaptak a fák, az emberek szívesen építették köré a házaikat. A fák körül rendezték a koronázási és egyéb fontos ünnepeket, ahogy az igazságosztást és a katonák hűségesküjét. A papok áldozatokat mutattak be, a beavatási szertartásokon vagy éppen nagy döntések előtt állók kecske, birka vérével öntözték meg a törzsét.

A majomkenyérfák termése ehető, a nevéből is látszik, hogy a majmok is kedvelik. A terméshúst az asszonyok zacskóban árulják az út mentén, de a piacokon is kapható. Fanyar íze van, melegben jól esik rágcsálni. Porrá törve, vízzel hígítva szörpöt készítenek belőle. A port ételekhez is adagolják, például kölesből készült kuszkusz nevű ételhez, mivel kitűnő emésztést segítő hatású, de gyomorbántalmak, hasmenés ellen is nagyon hasznos. A levele ehető, immunerősítő, a kérge lázcsillapításra alkalmas. A fa rostjaiból kötelet fonnak, bútorokat készíthetnek.

A fa kérge tűzálló, így a szavannán időről-időre fellobbanó tüzek sem tesznek kárt bennük.

Szenegálban, Joel város határában áll egy óriási baobabfa, amelynek kerülete 30 méter. Belseje ennek is teljesen kiüregesedett. Kis lukon keresztül lehet bemászni, belsejében denevérek tanyáznak. A denevérek szállásért cserébe beporozzák a fák hatalmas, kocsányon csüngő virágait. A fa körül kis boltok állnak, az eladók szívesen mutogatják 800 évesre becsült „fájukat”, a híres maszkok és egyéb szuvenírek eladása reményében.