Észak-Amerika nemzeti parkjaiban igencsak sok medve él, főleg amióta törvények védik az állatokat. A háborítatlan vadonban nyugodtan szaporodhatnak, nevelhetik bocsaikat. Viszont egyre több ember látogatja ezeket a helyeket turisztikai céllal. Hogyan befolyásolja egymást az ember és a medve? Mivel a medvék védelem alatt állnak, ezért elveszthetik az emberek iránti félelmüket, nem zavarja őket az úton baktató turista, vagy éppen a kiépített autóutakon a kocsik, motorok zaja.
Be-bemerészkednek a kempingekbe, végig szimatolják a kocsikat, maradékot keresgélnek a tűzrakóhelyen. Azonban a medvék vadállatok, és bár szelídnek tűnnek, hamar végzetessé válhat egy találkozás, főleg akkor, ha bocsaikkal együtt kerül sor a találkozásra, vagy éppen a téli szezon kezdetén, amikor az állatok elég falánkak. Az Amerikai Egyesült Államokban az is nehezítette a helyzetet, hogy egyes rajzfilmek a medvéket aranyos maciknak tüntetik fel (ahogy a plüss macikat is szeretik a gyerekek), és nem gondolnak a szülők arra, hogy a gyerekeket megtanítsák a helyes távolságtartásra, vagy éppen a megfelelő viselkedésre: ne etessék a medvéket, ne menjenek közel fényképet készíteni. A nemzeti park fenntartói a kutatókkal egyeztetve próbálják a turisták számára biztonságossá tenni a túraútvonalakat, például a nyitott szemetesládákat eltávolították, kiadványokat adnak ki a medvékkel való helyes viselkedés szabályairól, a veszélyes -barátkozó medvéket a nemzeti park kevésbé látogatott részébe telepítik. Az emberekre támadó medvék sorsa attól függ, hogy mi volt a medvetámadás motivációja. Ha egy magányos medve az emberre támad, akkor el is altathatják (főképp, ha többször történt az eset), ha viszont az utódjainak féltése miatt volt agresszív, az anyamedvét „felmenthetik”…
Ha túrát tervezünk medve-lakta területen, akkor nem árt, ha felvértezzük magunkat a nemzeti parkok látogatóközpontjában megvehető medve-spray-vel, amely többek között kapszaicint tartalmaz, és kb. 8 méteres távolságból, 6 másodpercig kell a medve felé fújnunk. Lehet medve csengő is nálunk, vagy éppen a hangos beszéd, éneklés, ugyanis a zajkeltés az egyik legjobb módja az állatok elijesztésének. Ha már létrejött a találkozás, semmiképpen ne nézzünk közvetlenül a szemükbe, ne fussunk, ne forduljunk háttal a medvének! Ha közelít, akkor dobjunk felé tárgyakat, követ, ruhát, botokat, és hangoskodjunk, amennyire csak lehet. Ezek főként a fekete medvék ellen hatásosak. A grizzlyk ellen jó, ha a földre fekszünk, és halottnak tettetjük magunkat, karunkkal védve nyakunkat, a hátizsák pedig óvhatja a hátunkat. Este semmiképp ne túrázzunk.
A két medvefaj főként lárvákat, bogyókat, gyökereket, rovarokat, halat, magokat, esetenként bölényhúst eszik. Azonban nagyon tanulékony állatok, hamar megtanulják, hogy milyen könnyen beszerezhető élelem-források is lehetnek… Azok a medvék, amelyek emberi ételt kóstolnak, hamar igen veszélyessé válhatnak, mivel rendszeresen fogják látogatni a campingeket, és „zaklatni” élelemért a túrázókat. Ezért igen szigorú szabályok és megoldások születtek erre vonatkozóan: csak medvebiztos zárral ellátott konténerekbe lehet a szemetet tenni, a sátorban, autóban estére ne tároljunk élelmet és illatot árasztó dolgokat (pl. tusfürdő), hanem zárt konténerekben, vagy egy póznára felhúzva. Ne aludjunk olyan ruhában a sátorban, amelyben főztünk, vagy hallal érintkezett. A sátrakat ne körben állítsuk fel, mert a medvét akadályozhatjuk a vándorlásában.
Sajnos a sok óvintézkedés ellenére is történnek halálos esetek. A medvék természete eléggé kiszámíthatatlan, hogy mikor tartják veszélyesnek magukra nézve a medvék az embert, és ezért támadnak, ezt még nem sikerült teljes mértékben megfejteni. Szinte minden eset más és más okból következett be… Az emberekhez „vonzódó” medvéket befogják, és például gumilövedékekkel lövik meg őket, hogy az embereket legközelebb kerüljék.
A nemzeti parkok medvéinek éppúgy meg kell tanulni a „helyes” viselkedést, mint az évi több millió látogatónak, életük és biztonságuk érdekében.
