A papírnak nincs szaga

Szerző: | Ázsia, Srí Lanka

Srí Lanka szigetén az elefántok még nagy számban kóborolnak a megmaradt esőerdőkben. Sajnos egyre kisebb az élőhelyük, mivel sok erdőt irtanak ki a teaültetvények növelése miatt, vagy épp a kaucsukfák telepítése végett. Ahogy csökken az elefántok táplálék beszerzéséhez szükséges terület, úgy növekedik az emberek és az elefántok közötti konfliktusok száma. A hatalmas állatok be-bemerészkednek a településekre, megdézsmálják a parasztok terményeit, letapossák az elültetett növényeket. Az emberek megpróbálnak védekezni, falakat emelnek, elektromos kerítéseket feszítenek ki az utak mentén, az emberi települések körül. Azonban még sok ember, de még több elefánt esik áldozatul a találkozások során (évente kb. 150 elefánt pusztul el). Az a szerencséje a sziget elefántjainak, hogy az orvvadászok „megkímélik” őket, mivel a metszőfogból kialakuló agyar csak kevés példánynál fejlődik ki (2-4 %-nál), így az elefántcsont nem vált árucikké a szigeten. Az elefántok egy része ma már nem tud teljesen szabadon élni, hanem nemzeti parkokban, vagy elefánt árvaházban élheti le életét. Az előbbiben maga szerezheti be igencsak nagy mennyiségű, naponta kb. 150-250 kg növényt is jelentő táplálékát.

A menhelyen pedig az emberek biztosítják a megfelelő mennyiséget, banán, kókuszpálma, jackfruit leveleket, pálmatörzset kapnak eledelül. Bár legjobban a füvet szeretik, amit a lábukkal kapálnak fel, az ormányukkal pedig a lábukhoz vagy a földhöz csapdossák, hogy megszabadítsák a földtől és a benne lévő rovaroktól.

Az elefántok elég rossz hatásfokkal emésztik meg a növényeket, ezért van mód arra, hogy az ürüléküket papírgyártásra is felhasználják, hiszen nagyon sok rostot tartalmaz. Az összegyűjtött ürüléket először mossák, majd egy nagy hordóba vagy fémtartályba teszik, és 90-100 °C-on forralják kb. egy napon keresztül, hogy elpusztuljanak belőle a baktériumok, gombák. Az így kapott masszából kiszedik a rostokat és egy olyan gépbe teszik, amely összetöri, pépesíti 2 órán keresztül azokat, de ebbe a munkafolyamatba teszik a festékanyagokat is, amellyel a leendő papírt kívánják megszínezni. Csak természetes anyagokat használnak, mint például sáfrányt, vízililiomot, frangipánit, vörös rózsát. A színezés és a rostok pépesítése után a masszát átteszik egy kádba, amelyben víz van, és egy nagy szita, amellyel kimerik a szita aljára leülepedett anyagot, miközben kifolyik a víz a kiemelt szita rácsain keresztül. A következő folyamat a szárítás a napon, ez 4-5 órát vagy akár 1-2 napot vesz igénybe a levegő páratartalmától függően. Majd a tapéta állagú papírt leveszik a keretről, és hengerelik, hogy a papír puha tapintásúvá váljon. Ezután dolgozzák fel, készítenek belőle noteszt, dekorációkat, borítókat, képeslapot stb. Sok helyen boltot is nyitottak, ahol a készítés megtekintése után megvásárolhatók a termékek.

Milyen előnyei vannak az elefántürülékből készült papírnak a hagyományos papírgyártással szemben? Esőerdő fáit kímélheti meg Sri Lankán a kipusztítástól, nincs vegyszer felhasználás, így nem szennyeződik a környezetük. A vízfelhasználást csökkenti, ugyanis 1 tonna hagyományos papír előállításához 417 m3 víz kell. Munkát, jövedelmet ad a helyi lakosoknak, és ha látják a szigetlakók, hogy az elefánt mennyire hasznos állat, akkor talán az elefántok és a helyiek kapcsolata jobb lesz.