Szanaa (Sana’a) óvárosában álló házak az UNESCO Világörökség részét képezik. Első ránézésre is egységes építészeti stílusban épült házak mintha az Ezeregyéjszaka meséjéből léptek volna ki. Mézeskalácsházaknak is becézik őket jellegzetes barnás színük, díszítésük alapján, amely egyedi arculatot kölcsönöz Jemen fővárosának. Habár nem találunk ugyanolyan mintázatú házat, de felépítésükben igen hasonlatosak egymáshoz. Minden toronyház alul erődítményszerű alapra épült terméskőből, vagy bazaltból, szűk, lőrésszerű ablakokkal, hiszen az idegen támadóktól való védekezést is szolgálták eredetileg az épületek.
A felsőbb szintek égetett agyagtéglából és vályogból készültek úgy, hogy a téglarétegeket vízszintesen fagerendákkal választották el, hogy a földrengések ne tehessenek nagy kárt az épületekben elnyelve a földrengéshullámokat. A házak második emeletétől a védelmi jelleg megszűnik, a díszítő motívumok, nagy, sok fényt beeresztő ablakok beépítését láthatjuk. A homlokzatra fehér mésszel festették a mintákat, amelyet gipsz és agyagtéglák mintázata tesz még változatosabbá. A homlokzatból kilóg egy rácsos, ablakszerű falszerkezet, amely a „hűtőszekrény” szerepét töltötte be, ugyanis ide akasztották a húst száradni, és egyéb élelmiszereket is, hogy a befújó szél frissen, hűvösen tartsa azokat. Különlegesek az épületek ajtói is, amelyek fából készültek igen furfangos, csak belülről nyitható zárszerkezettel. A házak belseje is igen sajátos elrendezésű, emeletenként más-más funkciót töltenek be a helyiségek. Az épületeket egy-egy család lakja több generációval. A földszintet a kereskedelemmel foglalkozó városban raktárnak, kamrának használják, vagy éppen állatokat tartanak. Az emeleti szobák egy részében csak nők és gyerekek, vagy éppen csak férfiak lakhatnak, de van helyiség a vendégek fogadására is. Étkezéskor is külön helyiségben esznek a férfiak és a nők. A legfelső szinten van a mafradzs, amelynek jelentése, elhelyezkedéséből is következvén, szép kilátó, hiszen ablakából belátni az egész belvárost. A férfi családtagok itt jönnek össze ebéd után, szabadidejükben, hogy társalogjanak egymással, a katot rágcsálják, pihenjenek. Ehhez igen kényelmes berendezés, puha szőnyegek, kis asztal, és ülőbútor dukál. A tető lapos, amely az arid (száraz) éghajlatú területekre igen jellemző. A tetők a család életében fontos szerepet kapnak: itt tárolják vagy szárítják a terményeket, a kimosott ruhák is itt lengedeznek, és a parabola antennák biztosítják a szórakozást, híreket. Hatalmas víztartályban melegszik a víz a mosakodáshoz, ami azért is fontos, mert eredetileg nem volt a toronyházakban fürdőhelyiség, WC sem. Az emberek a várost körülvevő falak mentén végezték el a szükségletüket. Manapság a fürdőszoba komfortját senki sem akarja nélkülözni, ezért a házak falán kívüli vezetik a vízvezeték csöveket a később kialakított fürdőszobákba. A város szép utcaképéhez ezek a csövek és a kaotikusan futó villanyvezetékek sajnos cseppet sem járulnak hozzá. Azonban az utcákon még sok gyerekkel találkozhatunk, akik nehéz vizes kannákkal igyekeznek hazafele. A házakban keletkező elhasznált vízzel a kis tereken kialakított konyhakerteket öntöznek. A város házai között kis mecsetek bújnak meg, csak ima idején hallatják „hangjukat”. Ma Szanaa súlyos gondokkal küzd, a lakosság túlzott növekedése, a túlzott vízkivétel miatt a kutakat egyre mélyebbre kell fúrni, már akár 800 méter mélyről hozzák felszínre a mindenki számára a kincset érő vizet.
