Sok országnak van olyan jellegzetes pékáruja, amelyről az ország akár azonosítható. Franciáknál a bagettet, németeknél a rozskenyeret említhetnénk példaként. Etiópiában azonban hiába keressük az otthonról hozott téliszalámihoz való, nálunk megszokott kenyérfélét, csak kevés boltban kapható hasonló, az is csak a turisták kedvéért. A helyiek egy indzserának nevezett, inkább szivacsos lepényfélére emlékeztető „kenyeret” fogyasztanak szinte minden ételhez napszaktól függetlenül. Ez egy kör alakú, lapos tészta, amire ráteszik az apróra vágott húsokat, a köretnek szánt zöldségeket és a különféle fűszereket, valamint a szőnyeg-szerűen feltekert többi indzserát.
Az étkezés alapos kézmosással kezdődik, a vendéglőkben a pincérek hozzák a szappant és a vizet öntögetik a kezünkre. Erre nagy szükség van, hiszen az evőeszközünk a saját kezünk lesz. A feltekert indzserából lecsippentve egy kisebb darabot óvatosan a húst és a zöldségeket összefogjuk vele, majd a fűszerbe mártva meg kell próbálni a szánkba egyensúlyozni. A fűszereknek, főleg a chilipaprikának igen fontos szerepe van, hiszen sok húsfélét, mint a birkahúst nyersen fogyasztják, csak felaprítva teszik az indzserára, mint tányérra, és az erős fűszerek „feladata” a belek fertőtlenítése.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy mindezt szigorúan csak jobb kézzel, hiszen mint az araboknál, vagy akár Ázsiában sok helyen, a bal kéz tisztátlannak számít…
Az indzsera alap élelmiszernek számít, a városokban a családok éppúgy sütik nap mint nap, mint falun. A szegény családok étlapjáról sem hiányzik, csak a „rávalók” szűkösebbek, főleg csicseriborsóból vagy babból készült shiro nevű püréből állhat. Az éhes pocakok valószínűleg a tésztafélével laknak jól. Azonban mielőtt negatív kritikával illetnénk ezt a lepényfélét a nagyarányú fogyasztása miatt, tudnunk kell, hogy a teff nevű gabonaféléből készül, amelynek igen magas a kálcium, vas, cink és a B vitamin tartalma, nincs benne sikér, gluténmentes, tehát nagyon egészséges. A teff a legkisebb gabonaszem a világon, egy szem búza tömege 150 teff szemmel egyenértékű. A teff szó jelentése is az, hogy apró.
A teff az Etióp-fennsíkon őshonos, termesztése az Etióp-magasföldnek a Vojna-dega szintjében általános, tehát kb. 1500-2500 méter között, ahol a csapadék már igen jelentős (800-1100 mm/év). Apró mérete miatt kézzel vetik, és aratják is. Egyes helyeken, mint például a Simien-hegységben sokszor fenyegeti az érő teff-et a dzseláda páviánok torkoskodása, a gyerekek kövekkel, botokkal védik szinte egész nap a termést. A másik probléma a vízhiány, ha nem esik elég eső, akkor kevés gabonát tudnak aratni, és ez hozzájárulhat nagy éhínségek kialakulásához is. A sáskajárás sem kíméli a termést, amely vissza-visszatérően pusztítja az etiópok mindennapi kenyérnek valóját.
Az aratás után a teffet megőrlik, a lisztet vízzel, élesztővel összekeverve erjesztik, majd egy fém lapon megsütik. Így kapják a szivacsos szerkezetű, kissé savanykás ízű, lapos tésztát, amely egyben tányár, evőeszköz és finom és tápláló ételként szolgál közel 100 millió embernek.
