Az Isszik-kul tó a Tien-san hegység láncai közötti medencében fekszik. 1600 méteren járunk, amikor a partján sétálunk. Egy szerkezeti süllyedésnek köszönheti létét, amely kb. 20 millió évvel ezelőtt történt, a körüli időben, amikor a Kárpát-medence területén egy óriási vulkánkitörés anyaga megőrzi sok állatnak a nyomát, amely ma Ipolytarnócon látható.
Kirgizisztán legnagyobb tava a kb. 10 balatonnyi méretű. A 680 m legnagyobb, és 270 m átlagos vízmélységével nem számít sekély tónak. Vizét esőből, a környező hegyek gleccsereinek olvadék-vizéből, hóolvadásból, és a tó fenekén fakadó melegvizű forrásokból nyeri. Az utóbbiak miatt, meg hogy így télen sem fagy be, nevezték el a kirgizek Isszik-kul-nak, vagyis Meleg víznek. Vize enyhén sós, literenként 5-6 g sót tartalmaz. Belső lefolyású területen fekszik, így a vize nincs kapcsolatban a tengerekkel. Bár a felszínen nem indul belőle folyó, vannak hidrológusok, akik azt feltételezik, hogy a tó vizének van összeköttetése a mélyben a Csüj folyó vízendszerével (Ez a folyó látja el a kirgiz fővárost, Biskek városát vízzel). A tó a vizét főként párolgással veszíti, igen sokszor jellemezte vízszint ingadozás a tavat, volt, hogy 10-15 m-t is csökkent a szintje. A Tien-san gleccsereinek utóbbi években történő jelentősebb olvadása miatt is időről-időre megfigyelhető nagyobb vízszint ingadozás. Nem csoda, hogy a régészek előszeretettel kutatnak a parti sávban, és találnak igen értékes leleteket az egykori Selyemút mentén kialakult, majd víz alá került települések maradványainak feltárása során. Sokféle tárgy, pénzérmék, bronzból készült használati tárgyak, fegyverek, szobrok, műtárgyak kerülnek elő a romokból és a sírokból. Sokan gondolják azt, hogy az Isszik-kul egy igazi kincsesbánya, vagyis egy kincses tó, ezért sok „önkéntes búvár” próbálja megtalálni az egykoron a háborúk, támadások ellen ide rejtett értékeket is. Az expedíciók régészeti kutatásait erősítik a legendák is, miszerint több nagyobb város romja fekszik a tó mélyén, mert polgárai nem viselkedtek a törvénynek megfelelően, bűnös életet éltek, és ezért egy földrengés során víz árasztotta el településüket.
Egy másik legenda szerint a környék egyik királyának szamár füle volt, és ezt igencsak rejtegette az alattvalók előtt. A borbélyait rendszeresen kivégeztette. Ám az egyik borbély egy kútba kiáltotta titkát, de elfelejtette visszazárni a kút fedelét, és így a víz elöntötte a környéket, amiből a tó született.
A tó a szovjet időkben is kedvelt üdülőhely volt, és mára sem vesztett semmit népszerűségéből. Nem csoda, hiszen a kirgizeknek sincs tengerpartja, így a kellemes, nyaranta 20 °C fölé emelkedő víz hőmérséklet sok embert fürdésre csábít. A parton autózva láthatjuk, hogy sok strandot építettek ki, ahogy a Balatonon is megszoktuk, öltöző-fülkékkel, pecsenye-sütőkkel, árusokkal. Még Isszik-kul sound is van, csak itt népzenét és néptáncot adnak elő a különféle generációk a flair székekre telepedő alkalmi bámészkodóknak, és a büszke szülőknek egyaránt.
Azonban a tó nemcsak békés eszközökkel tud pénzt hozni a konyhára. Már a szovjet időszakban is haditengerészeti létesítmények épültek a tó keleti végében a tengeralattjárók és a torpedók kipróbálására. Ma az orosz haditengerészet béreli sok millió dollárért az egyik kikötőt.
