A Puna de Atacama mumifikálódott állatai

Szerző: | Chile, Dél-Amerika

Nagyon sok módon őrződhetnek meg, mumifikálódhatnak természetes módon az elpusztult állatok maradványai, mint például gleccserbe fagyva, vagy éppen lápokban. Van egy különleges hely, ahol természetes mumifikálódás zajlik, ez Chilében a Középső-Andok területén található Puna de Atacama magas fennsíkja. Itt olyan száraz a levegő, hogy a leeső hó is azonnal elszublimál ahelyett, hogy olvadékvízzel táplálna kis patakokat, a szél állandóan nagy erővel fúj, az éjszakai hőmérséklet 0 °C alatt van, de napközben viszont az erős napsugárzás igencsak próbára teszi az ott élő állatok, a kutatásért vagy éppen a hegymászásra vágyó emberek szervezetét. 

Ezen a sivatagosnak számító területen elpusztult állatok tetemei hosszú ideig fellelhetők, így tájékozódási pontnak is használhatók, vagy akár tanulmányozhatók… szinte épségben. Hogy miért van ez így? Ebben a különleges környezetben elhullott élőlények teste konzerválódik. Ennek oka a szélsőséges hőmérséklet, a bőrt erősen és hirtelen kiszárító szél, az alacsony páratartalom, és a sóban gazdag felszín. Így a lebontó szervezetek, mint például a gombák, baktériumok, férgek, rovarok nem tudják kezelésbe venni az állatok maradványait, így azok szinte épségben megőrződnek. Csak az erős, sokszor 100 km/h feletti szél tehet „kárt” bennük, amely néha összekuszálja a csontokat, végtagokat, amint görgeti a testeket. A mumifikálódott állatok egy része öszvér, ló, amelyek kereskedőutak mentén pusztultak el akár kimerülés következtében. A másik csoportja pedig a helyi őshonos állatokból kerül ki, mint például a vikunya, guanakó és a sós környezetben mumifikálódott puma, amely végül a copiacói múzeumban kötött ki. Sajnos hiába tartották vitrinben, a megváltozott környezeti elemek, mint a magasabb páratartalom, hőmérséklet elindította a bomlási folyamatokat, és most már csak alig maradt belőle felismerhető maradvány….