Akszumi sztélék

Szerző: | Afrika, Etiópia

Akszum ma egy kis, csendes település Etiópia északi részén, de a Kr.u. 1-10. század között birodalmi főváros volt, amely birodalom hatalma fénykorában egészen Jemenig terjedt. A kereszténységet a Kr. u. 4. században az egyik akszumi uralkodó, Ezena király vette fel és terjesztette el birodalmának területén. Ma Akszum világörökségi helyszín, mivel a város területén lévő nekropoliszban a királyokat, előkelőségeket, és azok családtagjait temették el úgy, hogy hatalmas obeliszket állítottak fel a sírjuknál. A legnagyobb sztéle több, mint 500 tonnát nyom, és 33 méter magas volt. Az összetörésére két feltételezés is van, az egyik szerint azért dőlt le, mivel nem volt jó az alapozás, vagy a területet meghódító arab törzsek döntötték le. 

Egy 24 méter magas, 170 tonnás sztéle eredetileg Ezena király sírja felett állhatott, mielőtt az olaszok nem vetettek szemet rá, és Rómába nem szállították, hogy hirdesse Mussolini hatalmát. Szerencsére az obeliszk visszakerült, 2008-ban állították fel újra. A sztéléket egy kőtömbből készítették, és az akkori időszak legnagyobb faragott emlékművei voltak. Az oszlopokat úgy tervezték, mintha egy épület lenne, egy mini felhőkarcoló. Álajtókat, emeleteken álablakokat faragtak bele, és ha ez a holtaknak emelt emlékmű, akkor talán a holtak lakhelyének szánták. Keleti irányba tájolták a „bejáratát”, amerről a Nap kel fel, mivel a nap fontos szimbólum lehetett számukra, sok helyen lehet a napkorongot díszítésként is látni. Tudósok fallikus jelképet is felfedeznek az obeliszkekben, mint a termékenység szimbóluma, és az életet és az újjászületést jelképezi. A sztélék többsége a Kr. u. 4. században készülhetett. Hihetetlen, hogy az 5 kilométerre lévő bányában milyen technológiával faraghatták ki ezeket a monolitokat, szállíthatták el, és állíthatták fel az ekkora méretű oszlopokat. Valószínűleg rámpák segítségével, elefántok erejével, görgőkön vitték a sztéléket. A felszín alatt több sírkamrát is találtak, amelyek feltárása még folyamatban van.

A fotókat dr. Mari László készítette.