A Kanári-szigetek jelképévé vált sárkányvérfa nevét a felsértett szárából kifolyó, száradás után vörös színű gyantától kaphatta. Az akár 20 méter magasra is megnövő spárgafélék családjához tartozó növény igen különleges, hiszen a növény egyszikű, a gyöngyvirággal áll rokonságban. A szára speciálisan vastagodik meg, hogy elbírja a tetemes nagyságú lombkoronáját. A kezdetben tagolatlan, oszlopszerűen növő törzsön az első elágazás 25-30 év után jelenik meg.
A hajtáscsúcson lévő virágzatának elszáradása után alakulnak ki az első elágazások, mintha a sárkány elvesztett feje pótlódna. Ezek az elágazások és a rajta fejlődő levélüstök adják a sárkányvérfa ernyőszerűen szétterülő lombkoronájának alakját. A lelógó lég-gyökereknek a tápanyagfelvételben és a törzs vastagításában is szerepe van. Az ókori népek a fa gyantáját, a „sárkányvért” nagy becsben tartották. A Kanári-szigetek őslakosai, a guancsék, a gyantát vérzés csillapításra, betegségek, csonttörés gyógyítására használták. A vörös nedve a fának a halottak balzsamozásánál is fontos kellék volt, vulkáni hamut, kutyatejfélék nedvét keverve hozzá a zsigerek tisztítására használták fel. A sárkányvérfa „vére” a 18. századi itáliai hegedű-készítőknek is fontos alapanyaga volt, akik a hangszereket politúrozták (fényezték) vele.
Tenerife szigetén, Icod de los Vinos városka főterén áll egy 16 méter magas, 1000 évesre becsült sárkányvérfa. A sárkányvérfát a Természetvédelmi Unió (IUCN) a veszélyeztetett fajok közé sorolta, és bekerült a Vörös Könyvbe.
