Tana-tó

Szerző: | Afrika, Etiópia

A Tana-tó Etiópia legnagyobb tava a maga 3,5 Balaton nagyságú kiterjedésével. 1800 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. A tó mélysége 9 méter átlagosan, de a legmélyebb helyen sem haladja meg a 15 métert. A tó keletkezését egy hatalmas lávaárnak köszönheti, amely a medencébe ömlő vízfolyásoknak a vizét duzzasztotta vissza.

A Tana-tó több millió ember életét határozza meg azzal, hogy a tóból ered a Föld leghosszabb folyójának, a Nílusnak egyik ága, a Kék-Nílus. A tó körül jelentős népesség él, akik mezőgazdasággal foglalkoznak, fokozatosan bővítik a termőterületet az itt lévő erdők rovására. Ezt tetézi még az irdatlan mennyiségű tűzifagyűjtés, és az erdők regenerálódását megakadályozó legeltetés is.

A tó sokszor változtatja kiterjedését, ami a lefolyásviszonyok megváltoztatását okozó fakivágásnak is köszönhető az egyre nagyobb arányú öntözés mellett. A tóba ömlő villám árvizek miatt a tó lassan, de biztosan töltődik. Ez beindíthat egy eutrofizációs folyamatot, amely akár a tó teljes pusztulásához is vezethet. Ezt a folyamatot bizonyítja, hogy a tóban jelenleg 37 sziget található, de amikor a portugál haderők a tó körül állomásoztak Christophoro De Gama vezetésével, kevesebb szigetről tesznek említést. A globális felmelegedés hatása alól ez a tó sem lesz kivétel.

A tavon a turistákat modern hajók viszik a szigetekre épült kolostorokhoz, de az út során könnyen megfigyelhetjük a tavi emberek ősi mesterségét, a halászatot. A halászok papiruszból készült csónakokból fogják a nílusi tilápiát, az afrikai harcsát a 26 halfajból, ami a tóban él. A hajók neve tankwa, amelyek igen emlékeztetnek az egyiptomiak egykori csónakjaira. A halászat után a partra húzzák, majd a napon kiszárítják őket.

A tó nemcsak a természetföldrajzi tényezőkről híres, hanem a legenda szerint a tó egyik kis szigetén szigorú titokban őrizték a Frigyládát közel 800 éven keresztül, miután Menelik, Sába királynő és Salamon király fia elhozta Jeruzsálemből Etiópiába. A 37 szigetből 19-en vannak kolostorok, sok közülük a 14. században épült. Ezekben a templomokban, vagy a mellettük lévő ún. kincsesházakban rengeteg értéket őriznek: mumifikálódott uralkodókat, nagyon idős könyveket, egyházi tárgyakat, ami a turistáknak érdekes, az a kutatóknak szenzációs forrás.

A tó körül telepedtek le az etióp uralkodók is a nagy udvartartásukkal a 13. századtól a 17. századig. Ezek ún. mozgó fővárosok voltak, a stratégiai helyzete nem tetszett Faszilidesznek, az egyik uralkodónak, aki a fővárost Gondárba helyezte.