A Nagy-sóstó

Szerző: | Észak-Amerika, USA

Az Utah államban lévő Nagy-sóstó a nyugati félteke legnagyobb sós vizű tava. A tó és környékének látványa még a mormonokat is letelepedésre, városalapításra ösztönözte az 1800-as évek közepén. A tó területén a pleisztocén korban egy sokkal nagyobb tó vize hullámzott, amit Bonneville-tónak hívtak. A 10-szer nagyobb területű tónak akkoriban még a vize a Columbia folyóba is eljutott, tehát sokkal csapadékosabb, lefolyásos terület volt. Ám az éghajlat megváltozásával, fokozatos szárazodással a tó zsugorodni kezdett, a vízutánpótlása egyre csökkent, ezt messze meghaladta a párolgás mértéke. Vize lassan bepárlódott, sókoncentrációja jelentősen megemelkedett. A tó területe lecsökkent, a tó környékét sós sivatagok foglalják el. A tó eredeti partvidékének nagyságát az egykori partjának maradványai, szinlői őrzik. A tó átlagos mélysége ma alig éri el a 10 m-t. Ma három kisebb vízfolyás táplálja, de például a Bear folyó vizének mezőgazdasági hasznosítása igencsak hozzájárul a tó utóbbi évtizedekben mérhető vízszint-csökkenéséhez. 

A tónak több szigete is van, ezek közül az Antilop-sziget a leglátogatottabb, mivel mindenki reménykedik, hogy megláthatja a villás szarvú antilopot, amelyről a sziget is a nevét kapta. A sós síkságok övezte tó, a nagy sótartalmú víz (a tó vízszintjének magassága függvényében 5-27 % között változik), a száraz klíma nem tűnik túl lakályosnak az állatok számára, de mégis jelenthet előnyt ez a zord környezet. Mivel a tóban nincs hal, ezért a sórákok, sólegyek paradicsoma ez a tó, ahol a petéiket nyugodtan lerakhatják. Sok madár, köztük sirályok, fehér pelikánok, vadludak is találtak fészkelési lehetőséget maguknak a partvidékén.