A szent tehén India szimbóluma. Nincs olyan hely, ahol ne találkoznánk a lassan bandukoló, ételt kereső, vagy éppen az utakon nyugodtan üldögélő és kérődző állattal. Van indiai, aki eteti jó cselekedetként és tiszteletből, van aki pedig barátságosan hesegeti el a piac zöldséges standja mellől, vagy éppen a veteményből, nehogy megdézsmálja az amúgy is szűkös termést.
A szarvasmarha őse mintegy 2 millió évvel ezelőtt jelent meg India területén, és innen hódította meg a többi kontinenst. Háziasítása 6-8 ezer éve történt. Ma már szinte minden országban tartanak szarvasmarhát, fogyasztják a húsát. Ez alól Indiában a hindu, szikh, dzsain vallásúak számítanak kivételnek, akik a teheneket szent állatnak tartják, és a húsuk fogyasztása tabu. Még a külföldi gyorsétterem-láncok is marhahús-mentes hamburgert árusítanak tiszteletben tartva az indiaiak vallási tilalmát. Azonban a húsán kívül az indiaiak a szarvasmarhának szinte minden részét felhasználják, isszák a tejét, a tejből készítik a ghit is.
Ez a tejből köpült vaj, amelyből melegítés után leválasztják a tejfehérjét és a tejcukrot, és az így kapott vaj a trópusi melegben is hosszan eltarthatóvá válik. A tehén vizeletét is sokra értékelik, ugyanis magas ammóniatartalmának tisztító hatást tulajdonítanak, immunerősítésre, emésztési problémákra, cukorbetegség kezelésére is isszák. A Covid járvány során sokan tehénvizelet fogyasztásával próbálták gyógyítani magukat, vagy éppen megelőzni a fertőződést.
A tehenek száradó trágyáját láthatjuk a házak előtt, szépen formázva, az értékes és olcsó tüzelőből nyert energia sok család ételének megfőzéséhez járul hozzá nap, mint nap. Az elhullott állatok bőrét is lenyúzzák az erre a foglalkozásra „szakosodott” emberek (régen az érinthetetlenek kasztjába tartozó), és táskák, övek, papucsok is készülnek belőle. A tehén értékes állat a falvakban is, ahol igavonóként használják, a trágyája a talajt gazdagítja, ha éppen nem tüzelik el. A trágya vízzel, kis agyaggal, szalmával keverve jó falak tapasztására, vagy éppen padló készítéséhez. Sok helyen, vidéken a teheneket fogják be a szekér elé is.
Miért lett a tehén szent állat Indiában? Erre több magyarázat is létezik. Vallási tiszteletük több ezer évre vezethető vissza, amikor az emberek igen sok áldozatot mutattak be istenségeiknek a jó termés érdekében. Emellett a tehenek vitték utolsó útjára az elhunytakat, és a halottal együtt a teheneket is elhamvasztották, hiszen úgy vélték, hogy ezek az állatok viszik a lelket a túlvilágba. A sok állatáldozás miatt félő volt, hogy a földeken nem marad elég igavonó állat, a tejtermékek is hiányoztak a családok amúgy is nagyon szegényes étkezéséből. Ha a föld megművelése veszélybe került, akkor a papoknak fizetett adó is csökkent, így betiltották a tehenek levágását, húsuk fogyasztását és tabuként beépítették a vallásba.
Emellett a hinduk a tehenet, mint az emberiség anyját is tisztelik, számukra az állat a termékenység, a tápláló anya szimbóluma. Sok istenük is kapcsolódik a szent szarvasmarhához: Siva hordozója Nandi, a szent bika, Krishna tehénpásztor volt gyerekkorában. A Siva lingamokat is tehéntejjel locsolgatják a termékenység eléréséért.
Az indiaiak tisztelete a szent állat iránt abban is megnyilvánul, hogy az egyik legnagyobb bók és dicséret a nőknek, ha férfiak ezt mondják nekik: „Olyan a szemed, mint a tehén szeme. Olyan a járásod, mint a szent tehéné…”
