A Taszilin Ádzser sziklarajzai

Szerző: | Afrika, Algéria

Algéria DK-i részén, a nigeri és líbiai határ közelében található a Taszilin-Ádzser fennsík. 1982 óta az UNESCO Világörökség része.

De vajon mit rejtenek a homokkő sziklák, amelyek a területet az egyik legnagyobb szabadtéri múzeummá tették?

A Taszili a tuaregek nyelvén a folyók fennsíkját jelenti. A sziklák sok kanyont, barlangot, üreget rejtenek. A csapadék, szél igen változatos formakincset alakított ki, sokféle sziklaalakzat bűvöli el az idelátogatót. Vannak szikla ívek, kőgombák, ingókövek, tafonik, meredek sziklatornyok.

Ebben a mesébe illő tájban ma napközben +40 °C uralkodik, iszonyú erővel süt a nap, és egész évben nagyon kevés eső élteti a tájat (25-125 mm/év). Az állatok, kígyók, gyíkok, ugróegerek, skorpiók csak a naplementével élednek fel, és bújnak elő rejtekhelyükről táplálékot keresni.

De nem volt ez mindig így! Valaha, 12 ezer évvel ezelőtt a Szaharán keresztül vízfolyások folytak hatalmas medret hagyva maguk után. A csapadék bőven áztatta a területet dús szavanna növényzetet kialakítva. Elefántok, antilopok, zsiráfok, orrszarvúak, és az őket vadászó oroszlánok éltek ebben a „földi Paradicsomban”. Emberek is megjelentek, akik szintén vadásztak a legelő állatokra.

Honnan tudjuk, hogy milyen volt egykor a sivatag fajgazdagsága, kik éltek a területén?

Az emberek a napsugárzás, nagy esők, porviharok elől a homokkősziklák közé, üregekbe, barlangokba menekültek, ahol sziklarajzokat készítettek. A rajzokat egyrészről belevésték a falba, vagy lekaparták a sivatagi máz bevonatot. A helyi kőzetek, palák okkertartalmával és a strucc tojás porított anyagával színezték ki az előrajzolt formákat. de mangánport, akácia mézgáját és tejet is használtak a festéshez. A festékek jól beleivódtak a sziklák repedéseibe, le se lehet mosni őket. Így tudják a hamisításokat felismerni a kutatók.

A rajzok tartalmából jól nyomon lehet követni a Szahara éghajlatának alakulását. A legrégebbi képek husánggal, íjjal vadászó, pálcika embereket ábrázolnak. Muflonra, elefántra vadásznak. Egyszerű vonalakkal rajzolták meg őket. Majd sokkal kidolgozottabb ábrák következtek, az emberek testén már voltak tetoválások, testfestések, jól látszódott a kevés ruházatuk. Ekkor jelenhettek meg a negrid népcsoportok a tájon. Az állatok is jól azonosíthatók: vadbivaly, varacskos disznó, strucc, zsiráfok…mind a szavanna jellegzetes állatai. Később egyre több sziklarajzon jelentek meg marhacsordák, és az őket kísérő pásztorok ábrázolásai. A marhákat szinte egyedien festették meg, pöttyökkel, foltokkal. Az ábrák a mindennapi életet is bemutatják, főző, fejő nők, földet művelő férfiak, tűz körül táncoló alakok. A Szahara elsivatagosodása a Kr.e. 4-3. évezredben történhetett, eltűntek a sziklarajzokról a vízilovak, elefántok, orrszarvúak, zsiráfok. A szavanna lassan sivatagos sztyep, majd homok, -és kősivatag lett a sziklás táj körül. Az egyik híres sziklavéset három szarvasmarhát ábrázol, amiknek a szeméhez nagy könnycseppet karcolt a pásztor. A „Síró tehénnek” elnevezett sziklarajzhoz az a megható legenda fűződik, hogy a helyi pásztor a teheneit a folyóhoz vezette, de mikor azok meglátták a kiszáradt medret, sírva fakadtak. Ez az ábrázolás jelképezi a Szahara termékeny korszakának a végét, amit a klímaváltozás okozott…

Az utolsó festmények már tevéket ábrázolnak, megjelentek a sivatagban a tuaregek, akik ezen állatok tenyésztésével is foglalkoznak. Ma ők viszik a turistákat terepjárókkal a sziklarajzokhoz, de egyben vigyáznak is a felbecsülhetetlen információt adó rajzok épségére is.

A fotókat dr. Mari László készítette.