Namíbia területe igen változatos élőhelyeket kínál Afrika állatainak. Part menti sivatag, sziklás völgyek, meredek oldalú hegyek, füves szavannák és félsivatagos medencék adnak lehetőséget az élethez. Az Etosha Nemzeti Park egy igazi szavanna terület. 1907-ben 80000 km2-nyi területen alapították meg, de ma már csak 22 912 km2 a területe a sorozatos csökkentések miatt. A terület egy részét ugyanis a helyi őslakosoknak adták át települések létrehozására, vagy termőföldnek.
A park Afrika egyik legrégibb nemzeti parkja, amit 850 km kerítés vesz körbe.
Az etosha szó ovambo nyelven „nagy fehér síkságot” jelent, ezt a nevet a park közepén elterülő hatalmas tómederről kapta, amely az esős évszakon kívüli időtől eltekintve ki van száradva, sós lapállyá alakul. A felülete 4731 km2-t tesz ki. A tónak nincs lefolyása, a vízszintjét a párolgás és a belefolyó vízfolyások határozzák meg. Időszakonként a tó alját 15-30 cm-es vízréteg boríthatja. A teknőszerű sós mocsár körül alakult ki egy nagy füves térség, amelyben a jellegzetes szavannai állatok élnek.
Az állatok vízzel való ellátásáért a park fenntartói mesterséges itatókat is kialakítottak. Fúrásokkal artézi víz kerül a felszínre. A szivattyúkat napenergiával működtetik. Az itatók állandó víztartalma vonzza az állatokat. Nagyobb elefánt csordák, zsiráfok, antilopok, struccok gyülekezőhelye, ahol a turisták lencsevégre kaphatják az állatokat. A kempingek területén is kialakítottak mesterséges tavakat, körülötte padokat helyeztek el a kíváncsi szemlélődőknek, a tavat vörös lámpával világítják meg, így esténként meg lehet figyelni, amint az orrszarvúak lesétálnak szomjukat csillapítani.
A park területén csak autóval lehet közlekedni, a bejáratnál aláirtják a park szabályzatát, amely között szerepel az is, hogy nejlon zacskót nem viszünk be a park területére, nem lehet kiszállni a kocsiból, nem lehet állatokat etetni és sötétben tilos a vezetés. A mosdókat kerítés veszi körül, ahova be kell parkolni az autóval, így óvva a turistákat esetleges állat támadástól.
A legideálisabb időszakok az állatok megfigyelésére, a száraz évszak, májustól novemberig. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata, januártól áprilisig intenzív esőzések lehetnek, ilyenkor vízzel telnek meg a természetes tómedencék, a fű is hatalmasra nő, és ilyenkor az antilopok, zsiráfok, elefántok és egyéb nagyvadak elszórtan kóborolnak a szavannán, nehéz megfigyelni azokat. A száraz időszakban az állatok a mesterséges itatók körül tartózkodnak, a fű elszárad, és jól belátható a szavanna területe.
A füves térség sikeres lakói a patások, amely megkövetelte lakóitól a gyors futás képességét a ragadozók elől. A középső lábujjak megerősödtek, patákat képeztek. Az állandó ehető fű utáni vándorlás miatt testük megnövekedett, a foguk is nagyobb, redős lett, hogy ellenálljon a fű legelés során szájukba került homok, kavicsok kopásának. A patásokat képviselik a gnú csordák. A gnúborjak 5 perccel a születés után már követik anyjukat. A zsiráfok az akáciák leveleit legelik az UV sugárzás ellen védő lila színű nyelvükkel, de sokszor rágcsálnak csontokat, hogy a kalciumot pótolják. A magas állatoknak erős rúgása tántorítja vissza az oroszlánt a támadástól. A legelésző állatok akkor találnak biztonságot, ha sokan vannak. Amíg egyikük a fejét lehajtva a füvet legeli, addig a társai figyelnek az esetleges lopakodó oroszlánra, gepárdra. A vándorantilopok (springbok) hatalmas ugrásokkal menekülnek, felugranak a levegőbe, ezzel figyelmeztetve a társaikat a menekülésre, illetve a ragadozójának is üzenve kiváló erőnlétéről. A zebrák is nagy csapatban láthatók, csíkozásuknak több jelentősége van. Egyrészt összezavarja a ragadozókat, „vonalkód” a társainak, másrészt a legfontosabb, hogy védenek a vérszívókkal szemben. A kuduk a szívósság jelképei, két hétig is kibírják víz nélkül. Namíbia címerében szereplő oryx, azaz nyársas antilop a szarvát a hímek közötti párbajra, de a talaj feltúrására is használja élelem után kutatva.
A patásokat oroszlánok, gepárdok, hiénák ragadozzák. A hiénák szaglóhámja hetvenszer nagyobb az emberénél, kitűnően érzékeli a fűcsomókon lévő illatokat. Este is kiválóan lát és hall, csoportosan vadásznak, a kicsinyeiknek és a beteg társuknak visszaöklendezik a lenyelt húsdarabokat.
A turisták kedvencei az elefántok. Az itatóhelyeken gyülekeznek, vagy a fákhoz dörgölőznek. Sok lombot esznek, füvet legelnek, de geofágok is, vagyis talajt is fogyasztanak az ásványok pótlására. Nagy fülüket hűtésre, kommunikációra használják. 40 ezer izom által mozgatott ormányukkal vizes sárt fröcskölnek magukra, amely hűti, és megvédi őket a parazitáktól.
Rengeteg állat él a parkban, békében. Azonban váratlan események is veszélyeztethetik az állatokat. Ilyen például a pusztító tűz. 2025 szeptemberében történetének egyik legpusztítóbb tűzvésze sújtotta a nemzeti parkot. A lángok a park területének jelentős részét felemésztették, komoly veszélybe sodorva az ott élő vadvilágot. A tűz a park délnyugati határánál tört ki. Feltételezések szerint a tüzet a parkkal határos farmokon végzett faszénkészítési munkálatok okozták. A lángok rekordsebességgel terjedtek az erős szél és a száraz aljnövényzet miatt. A park területének közel 38%-a égett le.
A fotókat dr. Mari László készítette.
