Különleges fák a szavannán

Szerző: | Afrika, Namíbia

A namíbiai szavannákon sokféle növényfajjal találkozhatunk. Azonban pár kiemelkedik közülük.

A mopane fa (Colophospermum mopane) a balzsamfák egyik faja, amely lepkeszárnyra emlékeztető leveleiről (a mopane bantu nyelven lepkét jelent) kapta a nevét is.

A fák magassága egyrészt nagyban függ a terület vízellátottságától, völgytalpakon magasabbra nőnek a magasabban lévő talajvíz miatt. Másrészt azokon a helyeken, ahol népes elefánt csordák élnek, és a leveleiket rendszeresen lelegelik, ott a mopane fák is bokorszerűek maradnak.

A legtöbb őshonos fa a szavannán nagyon fontos szerepet tölt be az állatok életében. Árnyat ad a nagy melegben, szívesen fekszenek be alá hűsölni az antilopok éppúgy, mint az oroszlánok. A szárazabb hónapokban, amikor sok fa ledobja levelét, a mopane fa ad lehetőséget a táplálkozásra a patás állatoknak. Levelei sok vitamint, kalciumot, vasat, rostot tartalmaznak.

Az emberek is felfedezték, hogy a mopane fa hogyan segítheti az életük mindennapjait. Vastag, kemény törzse, ágai elengedhetetlenek az építkezéseknél. A házak vázát adják az ágak, és erre tapasztják rá aztán az agyagot. Ma az eddig félnomád törzsek közül sok falvakba költözik, és csak időszakosan él az addigi élőhelyén a természetben. Azonban a házépítésnél részben természetes anyagokat használnak, habár a fém hullámlemez is elterjedt a házak tetejének fedéséhez. A levelek rostjából készült háncsot kötözésre használják.

Tűzifának is a legjobb, mert sokáig ég, és így távol tudta tartani a ragadozókat az éjszaka folyamán, meleget tudott biztosítani, míg a busman vadászok aludtak.

A levelei kicsit megrágva csillapították, vagy akár meg is szüntették a gyomorbántalmakat, a fejfájást, magjainak összerágása pedig a vesekövet, szembetegségeket gyógyította. Ha valaki megsérülne a szavanna vadonjában, akkor a vérző sebre rátéve a megrágcsált levelet, vagy a belőle készült pasztát, eláll a vérzés.

Ha lehúzzuk a vékonyka ág külsejét, és egy kicsit megrágjuk, akkor pompás fogkefét kapunk. Így tartották tisztán és fehéren a fogaikat a természeti népek, mint a himbák, damarák, busmanok.

Mégis a legellentmondásosabb előnye a mopane fának az, hogy szeretik a levelét a mopane hernyók. A Gonimbrasia belina lepke a levelére petéz, és a hernyók a leveleket rágcsálják. Bár a hernyó nem táplálékspecifista, de mégis ezt a fát szereti a legjobban. Mi a gond? A lepkék eléggé le tudják csupaszítani a fák leveleit, így alig marad legelnivalója egyrészt a vadon élő állatoknak, másrészt a farmokon élő juhoknak, kecskéknek. Sok gazda ezért kemikáliákkal próbálja a hernyókat elpusztítani. Másrészt a férgeket a helyi lakosság előszeretettel gyűjti a mai napig, hiszen finom csemege akár sütve, főzve, vagy szárítva nyersen chipsként fogyasztják. A hernyóknak nagy a fehérje tartalma, ízletes elkészítve.

A másik emblematikus fa a tegezfa (Aloidendroni dichotomum), az Aloe nemzetség tagja. Nagyon szép megjelenésű pozsgás növény, amely fa termetűvé növekedhet.

Belseje puha, idővel kiüregesedik. A busmanok a fa belső részét kikaparták, az üreges részbe különféle dolgokat tettek, rejtettek, innen származik a tegezfa elnevezése. A fa kérge jól szigetel, így húst, vizet is raktározhattak benne. A fa bimbóit ették, a kérgét építőanyagnak használták fel.

A fák kora elérheti a 200-300 évet is. A legenda úgy tartja, hogy ezen fák alatt lehet gyémántot is keresni…

A fotókat dr. Mari László készítette.