A buddhizmushoz számos szimbólum kötődik. Az első részben bemutattam néhányat. Az ebben a részben bemutatott szimbólumok sem kevésbé jelentősek. A 7. osztályos Ázsia fejezethez és a 10. osztályos DNy-Ázsia részhez lehetnek színesítő fogalmak az órán.
Buddhista kolostorok környékén, de önállóan is találkozhatunk a sztúpákkal. Tibetben csorteneknek nevezik ezeket az építményeket. Eredetileg zarándokhelyeken hozták létre, és szentek, tanítók, Buddha ereklyéit, kultikus tárgyait, vagy elégetett hamvait rejtették bele. Ezek az ereklyék lehettek csontok, fogak, hajszálak, imatekercsek is.
Először csak kis földhányások voltak, amiket kövekkel fedtek le az erős szelek miatt. Később az építőanyagük kő, tégla lett. Ma a legtöbb sztúpa egy téglatest alapon áll, hengeres rész követi. A legtöbb sztúpának tömör a belseje, a tibeti csortenekben viszont kis cellák vannak, amikbe Buddha szobrokat, festményeket helyeztek el. Lehetnek több szintesek is az építmények, a tibeti 1428-ban épített Kumbum csorten 6 emeletes, 32 méter magas, 77 „kápolnát” tartalmaz, és az egyes emeletekre a csorten belsejében lehet feljutni. Kolostorok belsejében is találkozhatunk csortenekkel Tibetben, ilyenkor rengeteg drágakővel arannyal vannak feldíszítve.
Az ereklyetartók tetején láthatunk egy „ernyőt”, amely eredetileg a fügefára utal, ahol Buddha megvilágosodott, de a menedéket, védelmet is jelképezi, a királyi hatalom szimbóluma mellett. Lehet látni egy díszes edényszerűséget, amely egy esővízfelfogó, a halhatatlanság vizét szimbolizálja.
Asóka király (Kr.e. 3. sz.) többezer sztúpát állíttatott, amikor a buddhizmust próbálta elterjeszteni Indiában. Az építmények Buddha földi létére utalnak, sokan keresik fel és hoznak áldozati ajándékokat a szúpák oldalában elhelyezett szobrokhoz. Az ima úgy fog teljesülni, ha a sztúpát mindig az óramutató járásának irányával megegyezően többször is körbejárják a hívők.
Sokszor találkozhatunk állati jelképekkel is, ilyen a fehér elefánt ábrázolása. Az állathoz sok kolostor alapításának legendája fűződik (pl. ahol a megvadult fehér elefánt megállt), a szellemi erő, nyugalom, bölcsesség szimbóluma is. Buddha születését is kapcsolatba hozzák vele, miszerint Buddha édesanyja fehér elefántról álmodott, mielőtt gyermeke megszületett, ami a szentességet, bölcsességet és egy jobb jövőt jelképez.
Ha egy tibeti szerzetes a kolostorban imádkozik, a jobb kezében ún. vadzsra, egy „villámjogarszerűség” van, amelyet eredetileg meteorit anyagából készítettek, ma bronz, réz az anyaga. A bölcsesség erejét, Buddha tanítását jelképezi. A balban pedig a gantha, harang, amelynek feladata felébreszteni a tudat tisztaságát, csengése Buddha tanait erősíti.
A kínai kolostorok előtt hosszan húzódnak a gyertyaárusok standjai. Tibetben jakvajat árulnak műanyag dobozban, amit a kolostorban kanállal tesznek a mécses tartókba, vagy olvadtan öntögetnek a hívők a zarándoklatra kikölcsönzött termosz kannából. A mécsesek, gyertyák fénye a megvilágosodás útját mutatja, és eloszlatja a tudatlanság sötétjét, segíti a megvilágosodást.
A Himalája területén, folyók hordalékában, vagy a kőzetekből sok értékes drágakövet gyűjtenek össze a helyiek. Az egyik nagyra becsült ezek közül a türkiz. Talizmánként használják még ma is, mivel úgy tartják, hogy távol tartja a ragályos betegségeket, rontásokat. A legenda szerint, ha a színe fakulni kezd, akkor a tulajdonosa beteg lesz. A bányászattal a buddhista vallásúak nem foglalkozhattak, mert a földművesek nehogy elhanyagolják a földjeiket, amik amúgy is kevés terményt adnak, ne alakuljon ki éhínség. Ezért a bányászat, fémmegmunkálás az iszlám vallásúakra maradt.
A fotókat a szerző készítette.
