Hanok, avagy hagyományos koreai ház

Szerző: | Ázsia, Dél-Korea

A hagyományos házak helyét nagyon körültekintően választották ki a koreai emberek. Fontos volt, hogy legyen a ház mögött hegy, és vízfolyás, akár csak egy patak csordogáljon a ház előtt. A hegyek, dombok védelmet jelentettek az erős szelek ellen, a folyók pedig víznyerési lehetőséget a lakóknak.

A házakat természetes anyagokból készítették, főleg fából, agyagból épült a faluk, padozatuk, a tetejüket szalmával borították, gazdagabb családok kerámia cserepeket tettek rá, amelyek télen kitűnően szigetelték a házat. Az ablakokat olajjal átkent papír szolgáltatta. Az 1920-as években már üvegablakokat használtak főként a városokban megépült hanokban. A házak udvarába kapun lehet bejutni. A kapu annál magasabb, minél gazdagabb a család. A legtöbb udvarban kút is volt.

A régi hanok közös jellemzője, hogy egyszintesek, és speciális alakzatban, U vagy L alakban rendezték el a szobákat. Tulajdonképpen nem is házakról beszélünk, hanem házkomplexumokról. Ilyenkor mindig van ún. férfi ház, ahol a családfő, a ház ura lakott és aludt, itt fogadhatta saját vendégeit, de itt taníthatta a gyerekeit is. A nőknek külön ház és udvar jutott, amely sokkal gazdagabban volt berendezve, képekkel díszítve. Ezekben a szobákban éltek a feleséggel együtt a gyerekek, de az idős szülők is itt kaptak helyet. Az ún. női részben volt a konyha is, amelyben a nemesi hanokban szolgák is tüsténkedtek. A padláson tartották az értékeket, ehhez főleg a háziasszony férhetett hozzá.

A házaknál a meleget ondol, vagyis padlófűtés szolgáltatta. A padló alatt kövek voltak, amelyekhez a meleg levegőt egy külső, fával vagy faszénnel fűtött „kemence” adta. A meleg levegő átjárta a padlózatot, a kövek felmelegedtek, és aztán folyamatosan bocsátották ki magukból a hőt. Valószínű, hogy a cipő levétele a házba lépéskor, papucs használata is a padlófűtés miatt terjedt el. Télen a fagyok miatt fűteni kellett a hanokat, de nyáron a hőmérő higanyszála akár a +25 °C-t is elérhette. A hűtés során leakasztották az ajtókat, illetve a hanok padozatai az épület egyik oldalán a földfelszíntől akár 1 méter magasan voltak, így a levegő nyáron szabadon átjárhatta a szobákat az ezen a helyen felszedett fapadló segítségével.

A hanok berendezése nagyon egyszerű volt, sokszor bútorok sem igen voltak, gyékényfonaton ültek, és erre tették az alváshoz használt matracot is.

Az egyik udvaron tárolták azokat az edényeket, amelyekben a kimcshit, vagyis az erjesztett zöldségeket tették. Télen ezeket az edényeket a fagy elől beásták a földbe, sőt még egy szalmából készült sátrat is emeltek fölé.

A tradicionális házakat mára már felváltották a lakótelepek, társasházak. A hanok főként a Csoszon-dinasztia idején terjedtek el, a koreai háborúk alatt, a településeket sújtó tüzek során nagy részük megsemmisült. Ahol megmaradtak, ott sem lakásoknak használják, hanem boltokká, kis vendéglőkké, turistáknak vendégházakká alakították át. Szöul, a főváros egyik kerületében, a Namsangol Szöul torony tövében nyílt egy skanzen öt hagyományos hanokkal. De sétálhatunk hanok-falvakban Korea sok kisebb városában is.

A fotókat dr. Mari László készítette.