Erre a mesebeli tájra egy komp üzemeltető tévedt az 1920-as években, és a felszínen látott sziklaképződmények, formák alapján Gomba-völgynek nevezte el. A Kobold-völgy (Goblin Valley) név később „ragadt” a területre, a későbbi látogatók úgy gondolták, hogy kis sziklamanók népesítik be a tájat, a sziklákon található kis lukakat még akár szemeknek is képzelhetjük.
A formakincs anyaga a tenger árapály zónájában a környező hegyekből jövő, és itt lerakódott üledékből keletkezett 140-180 millió évvel ezelőtt a jura időszakban. A terület aztán 70 millió éve kiemelkedett. A terület szárazulattá válása után a külső erők, mint a szél, csapadék és a folyóvízi erózió „kezelésbe vették” az Entrada homokkövet, lepusztították a puhább rétegeket. Így a keményebb, ellenállóbb rétegek különös, formagazdag alakzatokat hoztak és hoznak ma is létre. Az erózió során rengeteg kalapos szikla, ingókő (hoodoo) alakult ki, amelyek között szabadon bolyonghat a turista. Egész napos túraútvonalakat kínál a park, alagutakon bújhatunk át, kis kanyonokon keresztül sétálhatunk, vagy felkapaszkodhatunk egy kőgomba tetejére is akár, hogy megszemléljük az erózió félelmetes munkájának gyümölcsét…
A furcsa alakzatokba, formákba nem nehéz beleképzelni tündéreket, manókat, koboldokat… Tényleg csak a képzelet szabhat határt a formák elnevezésének.
Az éjszakát is érdemes a parkban eltölteni, a szabad ég alatt. A csillagászok, vagy csak a csillagos égbolt kedvelői fényszennyezés nélkül kémlelhetik távcsővel, vagy éppen anélkül az eget, a Tejutat.
Az estét a park campingjében töltők részesei lehetnek annak, amikor a park négylábú állatai, mint a prérifarkasok, rókák előjönnek rejtekhelyükről prédára vadászni. A szárazságtűrő növények (Mormon tea, indián rizsfű, kaktuszok) rejtekéből naplementekor skorpiók, csörgőkígyók bukkanhatnak elő élelem után kutatva.
A parkot 1964-ben állami parkká nyilvánították.
A fotókat dr. Mari László készítette.
