A kőzet elnevezésével kapcsolatban többféle elnevezés látott napvilágot. Lehet, hogy a latin obsidio szóból származik, amely harcot, küzdést jelent. Ennek az elnevezésnek alapja az lehetett, hogy sokan védelmező amulettként hordták a nyakukban a balszerencse elhárítására. De azt is feljegyezték, hogy Etiópiában egy Obsius nevű római katona bukkant rá erre a fényes, kagylósan törő, üvegszerű kőzetre.
Sok ember akkor hall róla először, amikor megismeri a maja, vagy azték papok kegyetlen rituális szertartásokon használt obszidián kését, amellyel az isteneknek felajánlott áldozatok mellkasából vágták ki azok még dobogó szívét. Mivel pattintással éles peremmel törik a kőzet, így tényleg alkalmas volt akár csontok elvágására. fegyverek részeként fabunkókba, fadarabokba illesztve pedig még a spanyol konkvisztádorok lovai ellen is halálos fegyver volt. Az obszidiánhoz a maja és azték indiánok kereskedelem útján jutottak hozzá, kukoricát, babot, és egyéb kézműves termékeket adtak cserébe.
Az azték papok vékonyra csiszolt obszidiánon keresztül tudták megfigyelni a Napot, így védve szemüket a nap sugárzásától. A vallási rituálék során használt szent kutakból, amelyek természetes barlang felszakadásából létrejött ún. cenoték voltak, sok obszidiánból készült tárgy került elő: kések, ékszerek, szobrok. A vulkáni kőzetet tehát kiváló tulajdonságai, üveges szerkezete, keménysége miatti tartóssága, és ritka előfordulása tette értékes nyersanyaggá.
Kelet-Afrika Nagy-Hasadékvölgy területéről kerültek elő a legrégebbi, 1,7 millió éves obszidián kőeszközök. A legnagyobb felhasználása a kőkorra tehető, az őskor embere pattintással pengéket, kaparókat, nyílhegyeket, vágóeszközöket készített belőle. Később tükröket, ékszereket is találtak belőle az ókori piramisok sírleletei között.
Az obszidiánbányák vulkáni kőzetekhez kötődnek, hiszen a kőzet vulkáni eredetű. A vulkánból kifolyó riolitos láva elveszti víz és illóolaj-tartalmát, és a magas szilicium-dioxid tartalmú kőzetolvadék a kihűlése során obszidián kőzetté szilárdul meg. Üveges jellege a kihűlés következtében létrejött apró repedéshálózat kialakulása miatt alakul ki. Ez tette lehetővé azt, hogy pattintással éles kőeszközöket készíthessenek a felhasználók.
Talán kevesen gondolják, hogy a Kárpátokban a belső vulkáni vonulathoz tartozó Eperjes-Tokaji-hegység területén voltak a legnagyobb bányák, ahonnan a kőzetből egész Európát ellátták nyersanyaggal, vagy éppen a belőle készült kőeszközökkel. Az obszidián a hegység területén kb. 10 millió évvel ezelőtt keletkezett az akkori vulkáni működés során.
Egyéb nagyobb obszidián-előfordulásokkal találkozhatunk a Lipari-szigeteken, az Örmény-felföldön, az Anatóliai-fennsík bányái és kőeszköz-műhelyei látták el a mezopotámiai kultúrákat is.
Ha azt hisszük, hogy az obszidiánból készült eszközök kora már régen lejárt, akkor tévedünk. Az orvosieszközök-gyártói újra felfedezték alkalmazásukat. Amíg régen sok ember haláláért volt felelős az obszidiánból készült penge, ma már sok ember életét mentik meg a belőle készült éles szikékkel, vágóeszközökkel.
A fotókat dr. Mari László készítette.

