Kakaó, istenek itala

Szerző: | Észak-Amerika, Mexikó

A kakaófa (Teobroma cacao) a trópusi esőerdő növénye. A dél-amerikai esőerdőkben őshonos faj. Latin nevét Linné, svéd botanikus, a tudományos rendszertan megalapítója adta, és azt jelenti: istenek tápláléka. Egy indián legenda szerint, amikor az ember kiüzetett a Paradicsomból, ezt kapta kárpótlásként az istenektől.

A kakaófa termésének magja futott be igen nagy karriert. A sárgás virágok a törzsön jelennek meg (kauliflóra), rovarok beporzása után a termés is a törzsről „szüretelhető”. Mivel a beporzás főként délután, éjjel történhet, csak a virágok kis százalékából fejlődne értékes termés, ezért ma már az ültetvényeken az emberek kézzel is végzik a beporzást. A kakaófa 7-8 éves korától hozza a sok termést, amely igen sok bevételt hozhat az ültetvény tulajdonosának. A termést ma is kézierővel szüretelik, és utána kezdődik el az a hosszú procedúra, amely végén jóízűt haraphatunk a csokiba. Egy mexikói múzeumban bemutatott eljárás alapján az ottani ültetvényeken a szedés után először erjesztik, majd szárítják, pörkölik, összetörik, elválasztják a héjától a szemeket, cukrorral, tejporral összekeverik, és malmokban megörlik.

A kakaó felfedezése Kr.e. 1500 körül lehetett, amikor is az olmék indiánok italt állítottak elő belőle. A kakaóbabot pirították, majd összetörték, a kapott masszát fűszerekkel, mint például vaníliával, chilivel keverték össze. Majd leforrázták, és egy faedényben felhabosították, és így itták. Mexikóban több helyen egy igen hasonló állagú kakaó italt árusítanak.

A kakaó ital készítését aztán átvették a maják, aztékok is. Az elnevezése azték szóból származik: xocoatl, vagyis xoco forrót, az atl pedig vizet jelent.

A maják nem csak italként fogyasztották, hanem egészségügyi célokra is felhasználták. A forró főzetet lehűtötték, majd a tetejére kivált kakaóvajjal sebeket gyógyítottak, vagy a bőrükre kenték különféle okból („smink”) Manapság a kakaó termésének sok összetevőjét a szépségipar is nagyban felhasználja krémek, hajápolók készítéséhez. Afrodiziákumként is számon tartották, állítólag II. Moctezuma előszeretettel fogyasztotta a felesége meglátogatása előtt… A kakaóbab, lévén nehezen beszerezhető, pénzként is szerepet játszott a közép-amerikai indiánok társadalmában már Kr.e. 400-ban. Kakaóbabbal fizettek a piacokon, ebben kérték az adót az uralkodók a leigázott népektől, és a saját lakosaiktól is a kukorica és egyéb termények és kézműves dolgok mellett. A bab értéke mindig változott, volt idő, amikor 1 babért 1 paradicsomot, 60-100 babért rabszolgát lehetett venni. Persze hamisították is a babszemeket, a bab héjába például tészta golyókat tettek. A Yucatán-félszigeten igen nagy mennyiségben előforduló természeti képződményben, a különleges mikroklímájú cenotékban, vagyis beszakadt tetejű barlangokban a régészek találtak kakaó termesztésre utaló nyomokat. Az is igen érdekes, hogy a spanyolok a hódításuk után maguk is használták a kakaóbabaot, munkásaikat ezzel fizették ki, a 16. században 1 spanyol real 140 babot érhetett akár.

A kakaóbab felhasználásának ismerete, a kakaó ivás sokáig a maja, azték „elit”, tehát az uralkodók, papok kiváltsága volt. Kakaót ittak az ember áldozásra váró áldozatok, ha harcosokat áldoztak, akkor utána gyakran összekeverték a vérüket a kakaó itallal, mert azt hitték, hogy aki ezt megissza, abba beleszáll a harcos esze és ereje.

A kakaó kedély javító hatására hamar rájöttek, mivel a kakaó fő hatóanyaga a teobromin, amely a központi idegrendszerre serkentő hatású, emeli a vérnyomást. Nem véletlenül fogyasztjuk manapság is szerte a világon… Emellett fogyasztása egészséges, hiszen sok vitamint (pl. A, H), ásványi anyagot (pl. Na, Ca) tartalmaz.

A kakaó fogyasztása ugyan egykor a maja, és az azték civilizáció elitjeinek volt a kiváltsága, azonban a régészek kutatásainak fejlődő módszereivel már azt is tudják, hogy a kakaó fogyasztása egyre szélesebb körben kezdett terjedni, amit a köznép mindennapos használatban lévő edényeinek átvizsgálásából derítették ki. A csészékben kakaó ital összetevőinek nyomaira bukkantak.

A kakaó ivással már a spanyol hódítók is megismerkedhettek, például mikor II. Moctezuma meghívta Cortezt egy pohár kakaó elfogyasztására. 1528-ban Cortez Spanyolországba viszi a kakaó babokat, bár a kakaó íze a hagyományos elkészítés alapján nem ízlett a spanyoloknak, ezért az első összetevő, amit beletettek, a cukor volt, amit cukornádból vontak ki. A 19. században választották el a kakaó egyéb összetevőitől a kakaóvajat, és indult el a kakaópor a mai útjára.

A kakaó népszerűsége miatt kezdték ültetvényeken termeszteni Ny-Afrikában a tengerparti országokban, Ghána ma is vezető kakaó termelő ország.

A fotókat dr. Mari László készítette.