San Juan Chamula

Szerző: | Észak-Amerika, Mexikó

A Mexikó déli részén, a Chiapas-felföldön elterülő San Juan Chamula kicsiny települése az egyike a különleges helyeknek Mexikóban. A városkában élő indiánok a tzotzil maja népcsoporthoz tartoznak. A spanyol hódítók a 16. században érték el a települést, és terjesztették el a római katolikus vallást a már 2000 éve a fennsíkot lakó törzs között. Azonban az addig animista vallású emberek különleges felfogásban hisznek Istenben, és Máriát a Nap istenségével azonosítják.

A spanyolok igyekeztek az őslakosok hiedelmeit beépíteni a keresztény rituálékba. Az utolsó pap a San Juan Bautista templomból 1974-ben távozott, azóta nincs pap a városban. Ugyan a spirituális hódítás nem sikerült teljesen, de a templom a legfontosabb helyszíne a chamulaiak életének. Orvoshoz nem járnak, csak balesetek esetén kerülnek velük kapcsolatba. A gyógyítás a templomban történik a gonosz szellemek elűzésével együtt. A templomnak választott gondnoka van, akinek feladata a takarítás, a díszítés, a belső rend megtartása.

A chamulai indiánok főként mezőgazdasággal foglalkoznak, „klasszikus” őshonos növényeket, babot, kukoricát, káposztát termesztenek kis parcellákon, 2200-2600 méter tengerszint feletti magasságban! Állatokat is tenyésztenek, eredetileg a spanyolok által a kontinensre hozott állatok közül lovat, szarvasmarhát, birkát. A bárányok, birkák lenyúzott bundáját ruhaként hasznosítják, a nőknek fekete szoknya, a férfiaknak fehér kabát készül belőle. A népviseletüket ma is hordják, még a fiatalok is.

A város egyedülálló autonóm státuszt élvez Mexikón belül. Állami rendőrök vagy katonák nem tartózkodhatnak a településen. A Chamulában élő indiánoknak saját törvénykezése van, csak igen súlyos ügyekben fordulnak az állami bírósághoz. Az életvitelük is különleges, a férfiaknak 3 felesége lehet, a lányok igen korán, 13-14 éves korukban házasodhatnak. Minden évben újra és újra „házassági szerződést” kötnek, ha ilyenkor úgy döntenek, hogy nem élnek tovább együtt, akkor a gyerek az anyánál marad, de az apának azért gondoskodnia kell róla.

Ami Chamulát igen különlegessé teszi, azok a vallási szertartásaik. Fehér falú templomuk bejárata színes növénymotívumokkal díszített. Első ránézésre az istenek háza alig különbözik a spanyol gyarmatosítók által emelt templomoktól. Azonban a templomajtón belépve a megszokottól eltérő, különös látvány fogadja a látogatót! Az egyhajós templomban nincsenek padok, amire a hívők a mise alatt ülnek. Az emberek a földre ülnek vagy térdelnek, ami fenyőlevelekkel van beborítva. Oldalt az üvegszekrényekben a szentek szobrai sorakoznak, sok esetben tükörrel a kezükben. A hívők gyakorolhatják a szobrok előtt a gyónást, és bevallhatják bűneiket annak a személynek, akinek nem hazudhatnak, önmaguknak, ezért kell a tükör.

A szekrények előtt asztalok állnak, rajtuk rengeteg meggyújtott, pislákoló gyertyával az alig megvilágított templomban. Hatalmas virágcsokroktól roskadozó vázák állnak a padlón. A krizantén, margaréta, jácint illata keveredik a mindig frissen szedett fenyőtűlevelek, és füstölők illatával. A nagy tengerszint feletti magasság miatt sokszor hűvös a levegő a városban. Lehet bármilyen csípős hideg kinn, benn a templomban a sok-sok gyertya kellemes meleget biztosít.

Már az oltár sem szokványos, gyertyák, virágok, léggömbök, karácsonyi világító, villódzó füzérek sokaságával volt feldíszítve december végén. A „Jingle bells” és más, a magyar bevásárló központokban is hallható karácsonyi zenék állandóan ismétlődő dallama is növelte a különös hangulatot.

A hívők sokszor családostul érkeznek a templomba, hozzák az egészen pici gyerekeket is, és ha szükséges, a szertartás közben szoptatják őket. A fiatalabb srácok vagy a különleges szertartásnál segédkeznek a szüleiknek, vagy a „üres” perceket mobilozásra használják. A templomban a turistáknak szigorúan tilos a fényképezés bármilyen formája, ha mégis megteszi valaki, akkor a kellemetlen percek mellett 80 000 Ft-nak megfelelő mexikói pesót is kell fizetnie a vétségért.

A hívők először a különös szertartáshoz kiválasztanak egy helyet maguknak, amit gondosan megtisztítanak a fenyőlevelektől, és az elégett gyertyák viaszától. Majd az általuk hozott gyertyákat nagyság és szín alapján lerakják a padlóra, és meggyújtják őket. A lakosok a templomot főleg azért látogatják, hogy betegségeiktől, a rontástól megszabaduljanak, vagy azért, hogy egész évben egészségesek maradjanak, elkerüljék őket a betegségek, rossz események. Az ilol, a szertartásvezető (akit felkérnek a szertartás levezetésére) folyamatos ima mormogása közben kezébe veszi a család által hozott élő tyúkot, ha nő, kakast, ha férfi a hívő, és nagy mozdulatokkal köröz a megtisztulni vágyó körül. Közben többször is meg-megérinti a gyógyulni vágyó arcát, simogatja az állattal a testét, lábát, karját. Majd a baromfit a gyertyák fölé emeli, köröz vele, majd újra megismétli a gyógyítást. A „kezelés” alatt a betegség, rontás „átszáll” az állatba! Mivel az állat lett a rossz hordozója, ezért a szertartás alatt egy gyors mozdulattal kitekerik a baromfi nyakát. A még reflexesen verdeső állatot beteszik egy dobozba, kosárba, és hazaviszik megenni, vagy az ilolnak adják. A szertartás következő lépéseként egy kicsi pohárba posh nevű, cukornádból erjesztéssel készült italt öntenek, majd az ilol a szájába véve „ráköpdösi” a hívőre, a fejére, arcába, testére, lábára, majd még a gyertyák lángjába is. Majd isznak a pohárkából egy-egy kortyot az italból.

Azonban a testben lévő káros anyagoknak is távozniuk kell, ezért régen sok vizet ittak, hogy azok böfögéssel távozzanak. Manapság főként Coca Colát, Fantát, Pepsi Colát, vagy egyéb szénsavas italt használnak a böfögésre késztetésre. Az üvegekből poharakba öntenek egy adagot, majd meglocsolják a földet, gyertyákat, majd egyszerre felhörpintenek egy pohárral, aminek a hatása, a böfögés természetesen nem marad el. Még a kicsi gyerekek is kapnak a „csodanedűből”! Még pár ima elhangzik, majd a család lassan összecsomagol.

Csak a gyertyák maradnak, amíg le nem égnek, és egy új gyógyulni vágyó hívő nem érkezik a templomba…

A fotókat dr. Mari László készítette.