Ahogy Azerbajdzsán fővárosához közeledünk, semmi kétséget nem hagy, hogy miből nőtt ki hatalmas és impozáns várossá Baku. Gombamódra elszaporodott, olajat a felszínre hozó himbakutakkal találkozunk, amelyek gépiesen bólogatnak, és továbbítják a kőolajat a területet kígyóként behálózó csővezetékekbe. Bakuban épült meg 1877-ben a Föld első kőolajvezetéke. Az 1900-as évek elejétől innen egészen a Fekete-tengerig szállították a kőolajat. Baku mondhatja el magáról, hogy a tengerpartján, vagyis a tengerben is létrehoztak fúrótornyokat, először a világon.
A XIX. században híres családok, mint a Nobel-család, Rothschildok alakították a város történelmét, városképét a kőolajbányászat fejlesztésével, ugyanis a város a XIX. százas második felére már Európa városaira kezdett hasonlítani. Megépültek az olajvállalatok székházai, paloták, és a városba költöző munkásoknak szállások. Azóta is sorra épülnek a drága, formabontó épületek, felhőkarcolók az elkápráztatás reményében. Ilyen például a Zaha Hadid iraki-brit építésznő által tervezett Heydar Alijev (egykori államfő volt) Kulturális Központ, vagy a felcsavart szőnyeget imitáló Szőnyegmúzeum épülete, egy parkban kialakított Mini Velence, ahol még gondolázni is lehet, de a Sydney Operaházra emlékeztető épületre is rábukkanhatunk sétánk során. Ezeknek az épületeknek a sokszor speciális anyagokból és szerkezeti elemekből való felépítését az olaj-boom bevételei tették és teszik ma is lehetővé.
Amíg a középületek látványos és formabontó tervezésűek, addig a város lakóházai igen egységes képet mutatnak. A homokszín uralkodik, a régi emeletes házakat felújítják, új arculatot kapnak a régi, még a Szovjetunió ideje alatt épült lakások homlokzatai.
A kőolajbevételekből fejlődő város legfőbb szimbóluma nem is lehetne más, mint a város magaslatán épült Láng Tornyok, amelyek éjjeli kivilágítása is elkápráztatja a turistákat. Az ország címerében is látható a lángoló tűzcsóva, a zászlóban lévő piros szín pedig a modernitást szimbolizálja. Az épületekben luxus hotelek, irodák, drága apartmanok vannak.
Baku a Kaszpi-tenger, vagyis tó Apseron-félszigetének partján fekszik. Kiváló elhelyezkedése miatt korán bekapcsolódott a kereskedelmi utak forgalmába, amelyek a Kaukázuson is áthaladnak. A Cári Oroszországgal vonatösszeköttetése is kiépült a XX. század elején.
A város neve a perzsa bad-kube szóból ered, ami szeles várost jelent. A helyiek szívesen sétálnak a nyári forróságban kellemesen szeles tóparton megépült 4 km-es promenádon.
A város tervezői igyekeznek mind élhetőbbé tenni a várost, sok parkot létesítenek, és az utcákban szinte minden fára vigyáznak még a parkolóhelyeket is feláldozva. Ennek a jó koncepciónak ellenére az autóforgalom hihetetlenül megnövekedett, zsúfoltak a többsávos utak, hatalmas dugókra kell számítani a belvárosban. Igaz, Bakuban ma már főként luxus-terepjárókat, igen márkás autókat lehet látni a vidéken még döntően használt régi lerobbant és jobban környezetszennyező Ladák, Moszkvicsok helyett.
Zárványként öleli körbe a modern városrész a fallal is körülvett óvárost. Sajnos az egykor védelmet szolgáló falak egy részét lebontották, és anyagukat beépítették a növekvő népesség miatt gombamódra szaporodó lakóházakba. A 22 hektáron lévő óváros reggel igen kihalt, napközben is csak a turisták kószálnak a macskaköves, sikátoros utcákon. Kinyitnak a szuvenírboltok, vendéglők előtt pincérek próbálják behívni a nézelődőket. Nagyon szépen rendben tartják a kicsiny helyet, és felújítják lakóházait főként hoteleknek. Egy kis menedék a nyüzsgő modern városban. A legtöbb épület nagy része a XV. században épült. Akkoriban kereskedők özönlötték el a tereket, utcákat, a boltokban kézművesek árulták portékájukat, ahogy ma is teszik a helyiek ugyanazokban a kis boltokban. Gyönyörű szőnyegek, antik áruk várják a vevőiket. A régi mecsetek a helyiek vallásáról árulkodnak, a Dzsuma mecset fontosságát mutatja, hogy az egykori sah rendeleteit is a minaretjéből hirdették ki. A belváros legmagasabb részén található a Sirvánsahok palotája (UNESCO Világörökségi cím 2000-ben). Múzeum, gyönyörű faragásokkal, a középkori hangulatot árasztó, és az uralkodók életét bemutató helyiségekkel, mauzóleummal, fürdő maradvánnyal. A leglátogatottabb emlék a Leánytorony, vagy Szűz torony (Giz galaszi) talán azért is, mert sok legenda fűződik hozzá. Ez egy V-VI. századi alapokra a XII. században emelt őrtorony, amely megfigyelő pontként és világító toronyként szolgált a Kaszpi-tenger irányában, de itt őrizhették a zoroaszterek a szent tüzet, ide menekülhetett az a leány is, akit máshoz akartak feleségül adni. Innen vethette bele magát a tengerbe egy lány, akit egy uralkodó ostromolt reménytelen szerelmével, és ezt azért tehette, mert az épület a XIX. századig még a Kaszpi-tenger partján állt, azóta az előtte lévő öbölrész feltöltődött, és a torony néhány száz méterre került a parttól. Innen gyönyörű panoráma nyílik a városra, amely a régi időket és a hihetetlen fejlődést is szimbolizálja.
A fotókat dr. Mari László készítette.
