A rózsaszín romváros: Petra

Szerző: | Ázsia, Jordánia

A nabateusok királyságának központját Petrának, vagyis „sziklának” hívják. Az elnevezés rendkívül találó, mivel a különböző rendeltetésű épületeket a lakók jórészt a homokkő sziklákba faragták bele. A várost a nabateusok a Kr. e. IV. századtól körülbelül 700 éven át lakták. Petra felvirágzását, a nabateusok gazdagságukat annak köszönhették, hogy a város két fontos kereskedelmi útvonal találkozásában feküdt. Az egyik út a Perzsa-öblöt kötötte össze a Földközi-tengerrel, a másik út a Vörös-tengert kapcsolta össze a szír kereskedő városokkal. A településen álltak meg az árukkal megrakott tevekaravánok, itt pihenték ki fáradalmukat a kereskedők a hosszú úttól. A portékáik egy részét is itt értékesítették, és vételeztek vizet, ételeket a további utazáshoz. A nabateusok a karavánok megadóztatásából, elszállásolásából, élelemmel való ellátásából, és a kézműves termékeik eladásából gazdagodtak meg. A III. században azonban a kereskedelmi utak átrendeződtek, így a város hanyatlásnak indult, lakosai lassan elhagyták.

A települést két nagyobb földrengés is pusztította. Az elhagyatott helyre a beduinok költöztek be, az üregekben tüzet gyújtottak, főztek, aludtak. Valószínű ezek a nomád törzsek okolhatók a sírok kiürítéséért is, ők vitték el a kincseket, már ha voltak.

Az első európai, aki bejutott a nabateusok romvárosába, J. L. Burckhardt volt a XIX. század elején. Hogy ne nézzék kincsvadásznak a helyi beduinok, arabnak öltözött és azt mondta vezetőjének, hogy fogadalomból kecskét szeretne áldozni Áron (Mózes testvére) sírjánál. A romvárosba egy igen szűk, magas falakkal határolt szurdokon, a Sziken lehet ma is csak bejutni. A turisták gyalog vagy lovon tehetik meg az 1600 méteres utat. A szurdok végén éppen szembe találjuk magunkat egy 27 méter magas, gyönyörű rózsaszín színű, sziklába vésett épülethomlokzattal, a Kincstárral.

A város központját homokkőhegyek határolják megannyi beléjük faragott üreggel, valószínű sír, lakóház, templom funkcióval. Némelyik homlokzata igen egyszerű, másokat oszlopok, timpanonok, egyéb faragások jellemeznek. Azonban sokszor elég volt az „épület” homlokzatát körvonalazni, a díszítést maga a homokkő változatos színezete adta. A különleges Selyem-sír a nevét a szikla felület színes, rózsaszín, szürke, vörös, fehér csíkjairól kapta, amely a selyemhez teszik hasonlóvá a homloktatot.

A nyílásokon belépve kisebb-nagyobb, árnyas üregekbe juthatunk, amely helyiségek falának mintázatát is a homokkő változatos színvilága adja. A helyiségek pontos funkcióját nem mindig lehetett kideríteni.

Petra nem csupán a sziklafalba faragott épületekből állt, hanem kicsi, lapos tetejű házak, boltok sorakoztak a főutcája mentén. A város vízellátását a településen kívüli bővizű forrásokból biztosították, mérnöki pontosággal megtervezett csatornákon és csővezetékeken keresztül. A Kr. e. I. században a várost illetve a városba vezető Sziken áthaladó utat veszélyeztető villámárvizek elvezetésére egy 88 m hosszú alagutat fúrtak, amelyen keresztül a Mataha vádi felesleges vízmennyiséget átvezették a Sayagh vádiba. Szintén a villámárvizek elleni védekezés részeként gátakkal zárták el a Szikbe vezető mellékvölgyeket.

Petrában úgy tűnik, hogy a szertartások közös megünnepléséről sem feledkeztek el, egy többszáz embert befogadó színházat létesítettek kőből készült ülésekkel. Később a rómaiak szórakoztatás céljára is használták a helyszínt, ezért építettek egy színpadot.

A terület legmagasabb pontján van a nabateusok szent helye, ahol áldozatot mutattak be főistenük, Dusara tiszteletére úgy, hogy letérdeltek, tekintetüket az oltárra szegezték, amelyen Dusara szobra lehetett. A Kr.e. 1. században templomot emeltek tiszteletére, amit nem a sziklába vájtak. A templom a mai nevét a beduinoktól kapta: a Fáraó lányának kastélya. A legenda szerint ahhoz ment feleségül az uralkodó lánya, aki vizet tudott vezetni a palotába. Így egy mérnök felesége lett.

A legnagyobb templom-sír a Deir, vagyis Kolostor” néven vált ismertté. Egy magaslaton fekszik, és a 40 méter magas homlokzatát szintén a sziklafalból faragták ki. A turisták szamár, vagy öszvérháton tehetik meg az erős kaptatót, hogy aztán a magasból gyönyörködhessenek a kilátásban. Az utat itt is árusok hada szegélyezi, akik már magyarul kiáltanak az ismerős mondatokat mondó magyar turisták után: csecse-becsét vegyenek…!

A fotókat dr. Mari László készítette.