Utazások során kihagyhatatlan program a piacok felkeresése. Van zöldség-gyümölcs-, ruha-, élelmiszer-, állat-, fűszerpiac, no meg halpiac. A többi piaccal ellentétben ide nagyon korán reggel érdemes kimenni, mivel a helyi halászhajók éjjel futnak ki a kikötőkből, és hajnalban térnek vissza a zsákmánnyal. A frissen fogott állatokra hatalmas tömeg vár, és gyorsan köttetnek az üzletek a kereskedők és a halászok között. A halászok utána nekikezdenek a hálók javításának, a hajójuk takarításának. Sri Lankán eredetileg egy speciális hajóval halásztak, az oruwával, amelyet tölgyfa törzséből faragnak ki, oldalt támasztékkal látnak el, és két bambuszárbócra erősítik a négyzet alapú vitorlát. Ma már nagyobb hajókkal szelik az Indiai-óceán hullámait.
A halpiacon az eladás mellett a halak részleges feldolgozását is megfigyelhetjük, ügyesen szedik ki az ehető részeket, vágják fel szeletekre a halhúst, szinte konyhakészre készítik el a halárusok terméküket. A halak másik részét tartósítják, hiszen a tűző napon hamar elveszíti frissességét az áru. Ilyen eljárás a jég közé rakás, vagy sóba forgatás, majd utána egy zacskóban elássák a homokban, pár nap elteltével a kiásott halak akár fogyaszthatók is.
A másik gyakori módszer a szárítás, nagy kókuszrostokból készült ponyvákra teszik a kifogott példányokat, és a nap elvégzi munkáját. A szárított halak nagyon kelendőek a helyi emberek körében, sokszor vízben főzik meg őket jó sok fűszerrel, de chipsként is eszegetik.
A halpiacokon a kereskedők hangosan kínálják portékáikat, licitálnak is az étterem tulajdonosok a friss árura. A vevők aprólékosan nézegetik, méregetik a kínálatot, és alkudnak az árra. A tengerparti települések lakói nagyon sok szállal kapcsolódnak a halpiachoz: vagy mert halászok, vagy kereskedők, akik eladják a tenger gyümölcseit, vagy mert vevők, akiknek a mindennapi táplálkozásának része, és fontos fehérje, D-vitamin forrása a hal, polip, rák. Szinte az óceánok egész kínálatát megcsodálhatjuk a pultokon. Sokat exportálnak is közülük.
A halpiacokat rengeteg kiskócsag is látogatja. Persze mondhatnánk, mert halra „éhesek”! Azonban nem halat szeretnének elcsenni a piacon, hanem legyeket és egyéb rovarokat fogdosnak a szépen kirakott halakról, nem bántva azokat. Így az emberek nem kergetik el őket, cserébe a kis kócsagok sem fogyasztanak a halakból. Így mindenki jól jár!
Sajnos a helyi halászok mindennapi zsákmánya veszélyben van manapság: hiszen a nagyobb cégek hatalmas hajókkal, az egész halállományt veszélyeztető technikákkal, például a vonóháló használatával fogják ki a halakat, a hatalmas mellékfogás miatt pedig sok olyan állat is elpusztul, amely a helyi emberek ételeit alkotják (tintahalak, rákok). A helyi halászok között is nagy a konkurencia, egyre több és több halászbárka fut ki a kikötőkből, hogy minél több halat fogjanak megélhetésükhöz. A fenntartható halászat megszervezése azonban még várat magára!
