Séta a legendák városában, Hívában

Szerző: | Ázsia, Üzbegisztán

A Selyemút mentén fekvő ősi oázisvárost délről a Kara-kum, északról a Kizil-kum sivatag határolja. Belső erődnek (Icsan Kala) nevezett óvárosát 2,2 km hosszú, 7-8 m magas, homokszínű városfal veszi körbe, amely falat bástyák és kapuk szakítanak meg. A falat szárított téglából építették, kötőanyagként vályog, homok, tevetej és trágya keverékét használták.

Az óvárosnak sikerült teljesen megőrizni középkori jellegét. A város nevét egy legendának köszönheti, miszerint Noé egyik fia, Sém kóborlása közben megszomjazott, és hogy szomját oltsa, kutat ásott, amikor is tiszta víz fakadt a földből: „Khei-vakh”…. „áldott elégedettség” …kiáltott fel.

 

Fontos megállóhely volt a Selyemút mentén a város, és ez lehetőséget jelentett lakóinak gazdagodására, különféle áruk cseréjére, az új tudományos ismeretek megismerésére, terjesztésére, a különféle kultúrák, vallások találkozására. Sorra épültek a Korán-iskolák, rengeteg kézműves készítette portékáját a jó áron való eladás reményében. Nagy rabszolgapiac is működött, de egyesek a karavánok kifosztásából is gyarapodtak.

Sétáljunk egyet a város ódon falai között! Az Icsan-Kalába négy kapun lehet bejutni, ilyen a Keleti kapu is, amelyet Hóhér kapunak is neveznek, mivel a 19. századig a szökött és elfogott rabszolgákat akasztották fel rá.

A sok látnivaló közt van egy lenyűgöző, 14,2 m átmérőjű minaret, amelynek csak az alsó harmada épült fel 1855-ben. A torony ma 26 m magas, bár tervezett magassága elérte volna a 80 m-t. A Kalta Minar (Rövid minaret) ugyanis a buharai Kalon minarettel (46 m) volt „versenyben”, a hívai kán még nagyobb tornyot szeretett volna építtetni, amiről még Buharába is át lehetett volna látni! Azonban a kán felismerte, hogy a kilátás a háremére is kitűnő lesz a minaretből, ezért leállította a további építését. Egy másik legenda arról szól, hogy a főépítész elmenekült a kán terve elől, miszerint meg szerette volna őt öletni, hogy ne tudjon hasonló minaretet emelni más városban. Az óváros jellegzetes épületei közé tartoznak a minaretek, amelyek az imára hívás mellett iránytűként szolgáltak a sivatagi utazóknak, megfigyelésre a városi tüzek észleléséhez, megfékezéséhez, ellenség felfedezéséhez, de ítélet végrehajtáshoz is, néha innen dobták le a bűnösöket. A mecsetek építését az adómentesség is motiválta, hiszen a mecset építtetője mentesült az adózás alól.

A 17. században épült a Kunya Ark, azaz a Citadella. Az előtte lévő tér sok ítéletnek volt tanúja, a lopásért karóba húzás járt, dohányzásért, szeszesital fogyasztásért (iszlám vallás!) a vétkes száját a füléig felmetszették. A Citadella város a városban, az uralkodók itt éltek családjaikkal, udvartartásukkal. Ezért különféle funkciójú épületeknek ad otthont: kán palotája, háreme, mecsete, pénzverdéje, kincstára.

1863-ban Vámbéry Ármin dervisnek öltözve érkezett Hívába, és a Kunya Ark előtti téren szemtanúja volt annak, hogy éppen 8 idős ember szemét szúrta ki a hóhér… Ő is nagy veszélyben volt, minden gesztusára vigyázni kellett, nehogy lelepleződjön, hogy európaiként érkezett a városba. A magyarok eredetét kutatta e távoli vidéken is.

A város egyik legszebb és legrégebbi eredetű épülete a Péntek mecset. Belépve egy csodálatos csarnokba jutunk, amelynek mennyezetét 212 egyedien faragott faoszlop tartja. Sajnos az oszlopok közül csak kettő eredeti, mert többször leégett, ráadásul a termeszek is elkezdték pusztítani a faanyagukat. Mai formáját a 18. században nyerte el. A muszlimok a péntek déli imát közösen a főmecsetben közösen végzik, ezért hívják Péntek mecsetnek.

A sikátoros, árusokkal teli utcán juthatunk el az Allakuli Khan egykori háremébe. A négyszög alakú udvar körüli szobákban laktak a feleségek és háremhölgyek, az udvar hűsölésre szolgált és szolgál ma is. Ide akár 8-12 éves leányokat is hoztak, akiket nevelők vettek szárnyaik alá, hogy megtanítsák nekik a háztartási ismereteket, kézimunkákat, illedelmes viselkedést.

Híva épületeinek kék csempéi, faragott oszlopai, a bazárok forgataga, az erkélyekről látható naplemente felejthetetlen élménnyé teszi az oázisvárosban eltöltött időt.

A fotókat dr. Mari László készítette.