Van egy tó Szenegálban, amelynek kincse, a só rengeteg embernek ad megélhetést.
A 3 km2 területű állóvíz nincs légvonalban távol az Atlanti-óceántól! Ez nem véletlen, hiszen a múlt században homokdűnék rekesztették el vizét az óceántól. A lagúna-tó lassan teljesen elkülönült, a nagy párolgás miatt pedig egyre magasabb lett a sótartalma. Jelenleg ez az érték a csapadékosabb nyári hónapokban 380 gramm, a száraz évszakokban eléri a 400 grammot literenként. A számok jól mutatják, sótartalma sokszorosa a tengervíz sótartalmának. Ha valaki fürdik benne, nem kell úszni ahhoz, hogy fennmaradjon a víz tetején.
A helyiek a tavat Retba, vagy franciául Lac Rose néven emlegetik, amely rózsaszín tavat jelent. A tó vizének színe pirosas árnyalatú, ami főként a szárazabb hónapokban érzékelhető. A víz színét főként a benne elszaporodott Dunaliella solina alga adja. Az alga sok karotinoid vegyületet tartalmaz.
A tóból az 1970-es években kezdődött el a só kinyerése. A „bányászok” egy kis ladikkal mennek be a vízbe, amely kb.3 méter mély, de ebből 1 méter a sós üledék, 1,5 méter a víz. Derékig merülve a vízbe először egy lapáttal fellazítják a sót, majd a víz alá engedett kosárba lapátolják, amit felemelve a csónakba öntenek. Egy kosárba 27-30 kg só kerül. A kis hajókba gyűjtött sót, ami kb. 1 tonna, kitolják a partra, ahol nők kosarakba rakják, és a fejükön elszállítják egy nagyobb sókupac tetejére.
A sógyűjtés egész nap, akár 9 órán keresztül történik, a hajóval 3-szor is fordulhatnak. A sós vízben való álldogálás igencsak tönkre teszi a munkások bőrét, amelyet az édesvízzel öblítés után shea vajjal kennek be. Így nem csoda, hogy a munkások csak heti 2 nap dolgoznak.
A munkát elég jól fizetik szenegáli viszonylatban, így több, mint 500 férfi és 300 nő dolgozik a tónál, de még Maliból is jönnek vendégmunkások. Az egy munkás által kitermelt 3 t sóból 2 tonnát a tulajdonos kap, 1 tonna illeti a bányászt és a nőket, amely után a fizetésüket kapják.
A só sorsa attól függ, hogy milyen a minősége. Használják masszázshoz, halak tartósítására, de főként étkezési célokra. Egy részét helyben értékesítik, de sok jut a környező országokba, Beninbe, Togoba, de az Európai Unió is a vevőkörbe tartozik.
