Laoszban Phonshavan városából juthatunk el egy izgalmas fennsíkra Laosz északi részén, a Köcsög-síkságra. Fura nevét a területen igen nagy mennyiségben előforduló hatalmas kőedényeknek köszönheti. Körülbelül 2000 éve készülhettek vas és bronz szerszámokkal, a korsók anyaga jól faragható homokkő, amit helyben bányásztak. 1,5 méteres korsók között akad 2 méteres is, közel 1 tonna súllyal. Pontos rendeltetésüket ma is találgatják a kutatók, lehet, hogy borérlelésre, rizstárolásra, temetkezési urnának, vagy egyes darabjait győzelmi serlegnek is használhatták. A kutatók találtak olyan kőedényeket, amelyekben csontok voltak, de olyanokat is, amelyek ékszereket, szobrokat, egyéb tárgyakat tartalmaztak a környező országokkal folytatott kereskedelmet bizonyítva. Egyre több turista keresi fel a többszáz kőedényt tartalmazó gyönyörű fennsíkot.
Az egész terület bejárása nem volt és ma sem teljesen veszélytelen. Ahogy sétálunk az embernagyságú kőedények között, lépten-nyomon krátereket, az ösvényeken kis kőlapokat találunk, amelyek azt jelzik, hogy aknamentesített az ösvény.
Ezek emlékeztetnek arra az időre, amikor az amerikai repülők a vietnámi háborúk során Laoszt bombázták a vietnami csapatok utánpótlás útvonalainak felszámolása miatt. A ledobott bombák mennyiségét jól érzékelteti, hogy az akkori népességszám alapján minden lakosra csaknem 1 tonna bomba jutott annak idején. Ma is sok a fel nem robbant bomba, illetve sok, még a hatástalanított taposóakna. Sok esetben a szerencsén múlik, hogy a helyi lakosok rizstermesztés közben nem sérülnek meg. A gyerekek sok esetben játéknak tekintik a festéssel, formával ananásznak és egyéb helyi gyümölcsnek álcázott aknákat. Így is nagyon sok felnőtt, gyermek él kéz, láb nélkül, a szeme világát elvesztve, akikről helyi és nemzetközi szervezetek próbálnak gondoskodni. Ponshavanban múzeumot hoztak létre a taposóaknák veszélyeiről, ahol fotókat nem csak emberi áldozatokról láthatunk, hanem sok megsérült állatról, például elefántokról, amelyek Laoszban is sokáig az emberek legfőbb segítségei voltak a fakitermelésben, szállításban. Az iskolákban is fontos lett a diákok felvilágosítása a földben rejtőző veszélyekről.
A helyiek a talajban talált repeszekből, töltényhüvelyekből hétköznapi tárgyakat is készítenek: kanalakat, ékszereket, kulcstartókat, sörnyitókat, de a turistáknak szánt emléktárgyakat is.
