India városainak utcáit járva

Szerző: | Ázsia, India

Sokszor merész vállalkozásnak tűnik az indiai városokban gyalogszerrel közlekedni…

A turistákat magánbuszokkal szállítják a műemlékekhez, a merészebb utazók riksában, vagy tuk-tukkal közelítik meg a látnivalókat, miközben a járművekből nézik az utcák kaotikusnak tűnő forgatagát. Az igazi kihívást a gyalogos közlekedés jelenti, így élhetjük meg az utcai életérzést. A sétához megfelelő zárt cipő dukál, hiszen az utakon hihetetlenül sok a szemét, amely kisebb-nagyobb esőzéskor vízzel elkeveredve hömpölyög az csatornákat nélkülöző utcákon. A szemét fogalma más Indiában, mint nálunk, ott minden annak minősül, ami nem kell pillanatnyilag, így dobják el a gyerekek a csokis papírt, az élelmiszerek csomagolását, a nylon zacskókat… Persze régen is eldobálták az emberek a szemetet, csak akkor még azok lebomlóak voltak, főleg zöldség, gyümölcs hulladékok, vagy éppen textil maradékok. A köztisztasági hivatal szerepét a városokban szabadon kóborló szent tehenek, és a piacok felett köröző madarak és a mindig éhes majmok látták el.

Mára a hulladék összetétele igencsak megváltozott, a tehenek hosszasan turkálnak ennivaló után, a szemét meg csak gyűlik, és sok esetben a folyókban köt ki. Az utcakép nagyon színes, a nők gyönyörű helyi viseletben, a szárikban jönnek-mennek, vásárolnak az utcák két oldalán lévő kis boltokban. Betérni nem tudunk a boltba, hiszen az csak pár négyzetméter, tele áruval, a tulajdonos papírt vagy egyéb szerény ülő alkalmatosságot helyez a bolt elé a vásárlók számára. A vevőknek a boltos készségesen bemutatja akár az üzlet egész kínálatát, legyen az ruha, anyagok a szárihoz, edények, cipők. A helyiek a vásárlást nem sietik el, gondosan válogatnak a portékák közül, hiszen nagyon kevés pénzből gazdálkodnak az ilyen helyen vásárló emberek. Ha egy nagyobb üzletbe tévednénk be, akkor szigorúan cipő nélkül kell bemennünk a helyiségbe. Vannak olyan emberek is, akiknek nem telik üzlethelyiségre, ők az utcán árulnak, sokszor megküzdve a szent tehenek és a rafinált majmok mohóságával, amelyek a leggondosabb figyelem mellett is el-elcsennek egy-egy banánt. A szegény emberek megfizethető szolgáltatásait is az utca kövén, vagy a letett ponyván láthatjuk. Így vágja a hajat a fodrász, borotvál a borbély, jósol a jövendőmondó, de a fogászati „szakkezelések” is így vehetők igénybe. Bár a protézisek széles választéka látható, de a fogászati eszközök elavultsága és a higiénia hiánya sem tudja eltántorítani a pácienseket. Különféle kézműipari munkákkal is találkozhatunk sétánk során: fafaragókkal, kovácsokkal, fazekasokkal, textil festőkkel, bútorkészítőkkel. Nagyon sok a mozgó árus is, akik portékájukkal rohamozzák meg a járókelőt, hogy eladjanak neki valamit. Az autók közé is befutnak, sokszor kockáztatva életüket pár rúpiáért, vagy éppen a buszokra szállnak fel

Az indiai utcák tele vannak jó és kellemetlen illattal egyaránt, az egyik ilyen a sütőolaj szaga, amely belengi a buszállomások, hindu templomok környékét, piacokat. Tulajdonképpen egy turista számára is finom fánkok, és egyéb péksütik készülnek, mivel a forró olaj megöli a kórokozókat, csak az olaj „ki tudja hány éves koráról” kell elfeledkeznie. Számos olcsó kis vendéglő várja az éhes embereket, egyben a konyhát is megtekinthetjük, hiszen sok helyen az utcán mosogatják el az edényeket, és főznek is. Nagyon sok tulajdonos válna munkanélkülivé, ha a magyar ÁNTSZ ellenőrizné a körülményeket. Az ételek azonban ízletesek, és jó fűszeresek, amely utóbbi az egészség megőrzését is szolgálja.

Van, akinek lakása is maga az utca, összetákolt kalyibák, vagy éppen „lakatlan”, felhasználásra váró csövek jelentik a lakhatást.

 A mindennapi élet eseményei is kiköltöznek az utcákra. Ennek oka például a fürdőszoba hiánya. Ott mosnak hajat, ott mosakodnak az emberek a munka után. Az aranyművesek utcájának csatornájánál emberek szedik ki a szennyet, és próbálják kimosni a munkások mosakodása után az odakerült aranyszemcséket. Gyerekeket nem nagyon látunk Indiában játszani az utcán, mivel keményen be vannak fogva a munkába. Árusítanak, gyűjtögetik a szent tehenek után visszamaradt trágyát a főzéshez, vagy éppen az utolsó korty után több kis maszatos kéz is nyúl felénk, hogy megkaphassa a pet-palackot, amit összegyűjtve potom összegért eladnak újrahasznosítóknak, hogy jogging vagy valami más készüljön belőle. Nagyon sok a kéregető, a beteg ember, akiknek a napi megélhetését jelentik a helyiek filléres adományai. A turisták az első alkalommal adakoznak, de hamar rájönnek, hogy az összes rászorulón nem lehet megsegíteni…