A tűz szentélye: Atasgah tűztemploma

Szerző: | Azerbajdzsán, Ázsia

Egy különleges hely Azerbajdzsánban, ahová szinte minden turista elzarándokol. Régen, a Kr. e. 1. században már tűz égett e helyen, amelyet zoroaszter hívők kezdtek látogatni. A hívők nem imádták a tüzet, hanem tisztelték, vagyis úgy tekintenek a tűzre, mint a fényesség és a dicsőség jelképére. A zoroaszterek szentnek tekintik a tüzet, mint Isten jelenlétének szimbólumát. Azonban hindu, szikh hívők is megjelentek a „tűz-hely” körül.

 

A Selyemút egyik ága ugyanis a szentély mellett vezetett egykor, így sok vallás hívei keresték fel a szent helyet, ettől kezdve nagyon sok indiai (parszi) kereskedő zarándokolt el a tűz szentélyhez, akik a Kaszpi-tenger térségében kereskedtek áruikkal, illetve a tavon lévő hajók kézműves famunkáit biztosították. A 16. század végén és a 17. század elején épült fel a szentély mai formájában. Egy gazdag indiai hívő pénzéből 1810-ben a tűz fölé kialakítottak egy kőből álló, ötszögletű „oltárt”, amely a nagy udvar közepén áll. A szentélyt övező falakhoz kicsiny szobákat tapasztottak. Ezek a helyiségek egyrészt karavánszerájként működtek, vagyis a megfáradt kereskedőknek nyújtottak szállást. Az állataiknak is volt istálló, mai napig látszanak a lovak etetői. A másik részük a hívőknek nyújtottak menedéket, akik sokféle vallás követői voltak. Volt időszak, amikor akár 70 valláskövetőnek is helyet adtak a kis cellák. A falakon perzsa és sokféle nyelven láthatók írások, amelyek ma már kutatóknak források, régen viszont a fal „újságként”, hírforrásként szolgált az erre megforduló embereknek. A nagy udvaron áldozati, és rituális helyeket, esővizet gyűjtő ciszternákat, és egy régi gázcső rozsdásodó maradványát láthatjuk.

Ma már a hely múzeumként látogatható, ahol életnagyságú figurákkal mutatják be az idelátogató kereskedők hajdani életét, a különféle vallású hívők imához szükséges eszközeit.

Az Atasgah szentélyben természetesen fellobbant tűz a 19. században aludt ki, ugyanis ekkor kezdődött el a kőolaj utáni kutatás, amely a környéket sem kímélte. A kitermelés nagymértékű elkezdése után a szentélynél „elfogyott” a metán utánpótlás. Tűz nélkül a hely kezdett elhagyatottá válni! Az utolsó itt élő hívő egy hindu vallású ember volt, aki az 1960-as években távozott.

A komplexum elhagyatottá vált, de nem elfelejtetté! 1975-ben született újjá a hely, mint történelmi, építészeti emlékhely. Atasgah, vagyis a „kő oszlopok, ahol a tűz ég” szentélyében 1969-ben újra kigyulladt a tűz, igaz, ma már gázcsövön érkező metánnal táplálják a szent lángot…