Selyem előállítása hagyományos módon

Szerző: | Ázsia

A selyem alapanyagát a Bombyx mori hernyója szövi, amikor a bebábozódásakor maga köré szövi gubóját. Minden gubó egy szálból áll, ami kb. 1,6 km hosszú is lehet. Egy blúzhoz akár 600 báb is kell.

A hernyókat 8 napig etetik eperfalevéllel, amíg testsúlyuk 10000-szeresére nőnek. A negyedik vedlés után gubót szőnek, ami kb. 3 napig tart, ehhez 300 ezer mozdulatra van szükség. A gubóban a lepke két hét alatt alakul ki. Ha selyemfonalat szeretnénk, akkor ezt meg kell előzni, mert a lepke által kiválasztott enzimek tönkre teszik a leendő fonalat, ahhoz, hogy el tudják hagyni a gubót. Ezért még kikelés előtt elölik az állatot, hogy a szálat le tudják gombolyítani.

 

A gubót melegvízbe teszik és főzik, áztatják, majd csévélik, és 5-8 szálból kapnak egy vastagabb selyemfonalat.

Már legendás a selyem fonál felfedezése is: Kr.e. 2640 körül Huang Ti császár megkérte feleségét, hogy tudja meg, mi pusztítja eperfáit. Hszi Ling Si felfedezte, hogy fehér hernyók rágják a leveleket. Az összegyűjtött gubók közül a császárné véletlenül beleejtett a forró teájába egyet, és észrevette, hogy a szálakat le tudja gombolyítani.

A kínaiak jól tudtak titkot tartani, mert közel 2000 éven keresztül megőrizték a selyem készítés titkát. Ehhez persze az a császári rendelet is segített, hogy aki felfedi idegenek előtt a módszert, azt kivégzik.

A kínai selyemárukat a Selyemúton szállították Európába a Kr. e. 2. századtól.

Az európaiak megismerkedése a hernyóselyemmel szintén legendákhoz köthető. Egyik szerint szerzetesek csempészték ki a gubót és az eperfa magokat botjukban Kínából Justinianus bizánci császár megbízásából. A másik történet szerint egy császár leánya csempészte ki a hernyókat és a magokat a hajában a férje számára a Tang dinasztia idején. A 8. században az arabok is bekapcsolódtak az üzletbe, és így a közvetítésükkel meghonosodott a selyemipar a mai Spanyolország területén és Itáliában.