A kaucsukfa fehér kincse

Szerző: | Ázsia, Thaiföld

A Föld bármelyik természetes erdejében sétálva elgondolkodtunk-e azon, mennyi mindennel járultak hozzá életünkhöz ezek az erdők? Van egy faj, minek neve latinul Hevea brasiliensis, utalva szülőhelyére, az amazonaszi esőerdőkre, ez pedig a kaucsukfa. A kaucsukfából nyert tejnedvet már az indiánok is ismerték, és így kapta a ca-huchu nevet, ami annyit jelent, hogy könnyező fa. Azonban a fa kicsurgó tejnedve a 19. században felforgatta az egész világ iparát, kereskedelmét. Amikor 1839-ben Charles Goodyear kidolgozta a vulkanizálás technikáját, őrült rohanás indult meg a természetes kaucsuknedv begyűjtéséért. Ennek célpontja a kaucsukfa őshazája, Amazónia volt, ahová tódultak a kisemberek, kereskedők, iparosok meggazdagodni. Új városok épültek, mint Manaus, hihetetlen luxussal épített villákkal, Eiffel által tervezett piaccal, operaházzal, amelynek szinte minden építőanyagát Európából hozatták. Még az is előfordult (az újságcikkek szerint), hogy az Amazonasz hordalékkal teli vizét nem találták elég tisztának a dúsgazdagok, ezért Európába küldték mosatni a szennyesüket. Még vasutat is építettek 1910-ben az esőerdőbe a Rio Madeira mentén, mivel a folyó túl veszélyesnek bizonyult a kaucsukbálák szállításához, volt, hogy a rakomány 40 %-a is odaveszett a gyors sodrású áradatban. Igaz, hogy a vasútépítés (366 km táv) rengeteg ember halálával járt a kígyómarás, a malária, a sárgaláz, és a rossz körülmények miatt, de a kaucsuk ára olyan magas volt, hogy megérte a vasutat ilyen áron is megépíteni. A puha arany, ahogy akkoriban a kaucsukot nevezték, csak ideiglenesen hozott tetemes hasznot Brazíliának.

Az angolok is megjelentek a színen, igaz lepkegyűjtőnek, kutatónak álcázva érkeztek meg hajón, hogy ellopják a kaucsuk magokat, szám szerint 70 000 magot, hogy megteremtsék a maguk ültetvényét a jó haszon reményében. Mivel az angliai óceáni éghajlat nem kedvező a kaucsuk nevelésére, ezért egy olyan helyet kellett keresni, ahol legalább 20 °C feletti az évi középhőmérséklet, a páratartalom magas, és legalább 1000 mm eső esik évente. Így létesültek DK-Ázsiában a kaucsuk ültetvények, és árasztották el a világpiacot a gumialapanyaggal, és néptelenítették el az addig kaucsukon meggazdagodott amazóniai városokat.

Látogassunk el egy thaiföldi kaucsukültetvényre. Családi földeken, kisvállalkozásokban nevelik a fákat. A növényeket elég távol ültetik egymástól, hogy jól megnőjenek, és a szél is tudjon járni köztük. A fákat az esős évszak kivételével mindig lehet csapolni úgy, hogy egy ferde vágást ejtenek a kérgén, majd egyegyenes vágást, ami egy kis csurgatóban végződik, az idáig lefolyt tejnedv innen egy kis edénybe kerül. Régen erre fél kókuszt használtak. A szárazabb periódusok kivételével elég gyorsan telnek az edények, naponta akár többször is kell üríteni. Van, ahol minden nap, van, hogy pár naponta friss vágást ejtenek a kérgen. Egy akár 70 fából álló ültetvényen egész nap folyik a munka, főleg, ha családi vállalkozásban gyűjtik be a nedvet. Az ültetvényen azonban több más feladat is van: gyomirtás, ültetés, talajvédelem. Az egész nap összegyűjtött tejnedvet vödrökbe öntik, majd kicsapatják belőle a szárazanyagot, aztán préseléssel víztelenítik, majd a masszából lepedőszerű rétegeket csinálnak, és felakasztva szárítják. Ezután kerül további feldolgozásra. Válhat belőle gumiabroncs, papucs, óvszer, szigetelőanyagok, orvosi műszerek tömítése, latex ruházat stb. Egy fa kb. 30 évig ad kaucsuk nedvet, aztán kivágják tüzelőnek.

A kaucsuktermelés 70 %-át Thaiföld, Malajzia, Indonézia, Srí Lanka adja.