Zsiráfnyakú nők

Szerző: | Ázsia, Thaiföld

DK-Ázsiában, Burmában és Thaiföldön él egy népcsoport, amely különös öltözködési szokásáról híres. Ők a padaungok vagy más néven karenek, akiket így névről talán senki sem ismer, de ha meglátjuk a nyakukon lévő gyűrűket, akkor sok embernek ismerősnek tűnhetnek. Eredetileg nem Thaiföldön éltek, hanem ide menekültek Mianmarból az 1980-as években, ahol kényszermunkára fogták őket, bántották őket, elüldözték őket földjeikről. A thai kormány befogadta a menekülteket, és segített letelepedésükben az ország északi hegyes-völgyes részén lévő mesterségesen létrehozott ún. ökofalvakban. Cserébe meg kell tartani tradicionális öltözetüket, életmódjukat. A falvakban a nők szövéssel, gyerekneveléssel foglalkoznak, a férfiak a földet művelik, rizst, zöldséget termesztenek. A legfőbb bevételi forrásuk a turizmusból ered, az idelátogatóknak az általuk készített ajándékokat, hangszereket, terítőket, kendőket, játékokat, ékszereket kínálják a falu utcái mentén kialakított standokon. Igen ellentmondásosnak tűnik ez a kirakatfalu, de talán segít megőrizni hagyományaikat és megélhetést biztosítani a lakóinak az állami támogatás mellett.

A nők rézből készült karikákat viselnek a nyakuk, térdük alatt, karjaikon. Sok legenda született arról, honnan ered ez a szokás. Lehet, hogy a tigristámadástól védhették volna meg a nőket, vagy egy sárkányhoz akartak hasonlítani egy eredet monda szerint, vagy a gyerekeik, és a nők elrablása ellen védekezhettek így egykor… A faluban a lányokat kérdezve a nyakdíszükről csak annyit mondtak, hogy azért hordják, mely ettől lesznek szépek, és a férfiaknak is vonzóak.

A karikává hajtogatott rézhuzalt egészen fiatal korban, úgy 4-5 évesen kezdik felhelyezni a kislányok nyakára. Azt mondják, így hamarabb megszokják a csöppet sem kényelmes viseletet. Zavaró alvás közben, nem is tudnak hagyományos módon aludni, és eléggé beizzadhat a nyakbőrük, ezért egy kis kendőt is alá tesznek. A nyakdísz, ahogy tévesen állítják, nem gyengíti el a nyakizmokat, így levétele sem jelent halálos veszedelmet. Azok közül, akik menekülés közben átszöktek a határon, sokakat elfogtak a burmai katonák, és csak a nyakdísz ellenében engedték tovább a menekülőket. Ez nem is csoda, hiszen a nyakdísz nagyon drága, rézből van, és súlya elérheti a 10 kg-ot is, amelyért anno egy Trabantot is megvehettünk volna.

A rézdrót felhelyezése a huzal melegítésével történik, és a kellő hajlíthatóságát elérve csavarják fel a nők vagy gyerekek nyakára, ahogy levétele, vagy cseréje szintén melegítéssel kezdődik. A nyakkarikák súlya alatt a két kulcscsont lefelé nyomódik, és a szöge megváltozik az eredeti közel vízszinteshez képest. Ettől olyan hatás lesz, mintha a nyak megnyúlt volna (valószínű, hogy a nyakcsigolyák is egy keveset eltávolodnak egymástól). A fiatal lányok a faluban szívesen „feladják” a vállalkozó emberekre az általuk is viselt rézkarikákhoz hasonló testékszert (persze félbevágva teszik ezt lehetővé), így magunk is meggyőződhetünk viselésének furcsa érzéséről. Egy ilyen súlya átlagosan 5-6 kg, és egy egész életen át hordják a nők éjjel-nappal. Ma már előfordul, hogy valaki nem követi ezt a hagyományt a fiatalok közül, de ők el is költöznek a faluból, a városban találnak munkát.

Ma a padaung nők büszkén viselik a többi hegyi törzstől megkülönböztető jelzésüket, amely a hovatartozásuk megerősítésének is a záloga a sokszor fájdalmas, kényelmetlen viselet ellenére.