Imádkozó pálmaliliomok

Szerző: | Észak-Amerika, USA

A Mojave-sivatag jellegzetes növényei a pálmaliliomok nemzetségébe tartozó józsuéfák. Itt nagyobb populációja egy „oázist” alkot a sivatagban. Az első telepeseket a fa látványa a bibliai Józsuéra emlékeztette, amint széttárt karral Isten felé fordul. A növények fa termetűre nőnek meg, és késői elágazásuk még csak erősíti ezt a hatást. A legnagyobb példányok magassága elérheti a 10 métert is, de átlagosan 3 méterre nőnek meg. Mivel kevés vízhez jutnak, a csapadék alig 300 mm évente, ezért a növények viszonylag távol nőnek egymástól. A tetejükön hordozzák a kardalakú levelekből álló lombkoronát.

A szaporodása szép példája a koevolúciónak, hiszen megporzásukat a jukkamoly végzi, a növény cserébe „felneveli” a belehelyezett petékből kikelő hernyókat, ellátva őket élelemmel a magkezdeményeiből „jut is marad is alapon”. A sivatagban oly gyakori bozóttüzek sem tesznek kárt a józsuéfákban, inkább a konkurens növények elpusztulásával a csemeték nyugodtan tudnak növekedni. A „fák” rengeteg állatnak adnak lehetőséget a megélhetéshez. Madarak fészkeiket rejthetik a lombkoronába, vagy éppen a törzsébe vájt odúba. Más madarak a hegyes levelekre felnyársalva helyezik biztonságba finom rovar csemegéjüket. A szétszórt magok sem vesznek kárba, rovarok, madarak, rágcsálók jutnak táplálékhoz. A kígyók a fa elhalt ágai között vadásznak éjjel kedvenc zsákmányaikra, a gyíkokra. Senkinek sem ajánlott egy fa törzsén lévő odúba benyúlnia, hiszen az elhagyott „lakásokat” kígyók vehetik birtokba, akik a forróság elől bújnak meg benne.

A jukkafélék nemzetségébe tartozó növényeket az indiánok már korán felfedezték maguknak. Rájöttek, hogy leveléből kötelet, hálót, csapdákat, szandált, edénytartót, kosarat lehet csinálni. Ha széttört egy cserépedény, akkor jukka zsinórral fogták össze, mint nálunk annak idején a dróttal a drótostótók. A jukkából a szálakat áztatással nyerték, a fellazult rostokat kikaparták, így ki tudták szedni a szövésre is alkalmas szálakat. A széleslevelű jukka késő tavasszal hozott virágot, amely nyersen, főzve is fogyasztottak a helyiek. Gyökeréből és a szárából is készítettek gyógyszereket. Sok magot találtak a tűzhelyek hamujában, ami arra utalt, hogy a magjait akár sütve is fogyaszthatták ínségesebb időben.